Egy több éves kulturális folyamatot indítottunk el tavaly, amellyel az integrál szemléletet Európa lélektani szolgálatába állítjuk. Az élet nem csak politika, gazdaság és érdekszövetség. Az élet nem csak anyagi javak szerzése, cseréje, rendezgetése és az körüli tevékenységek sorozata. Ez a 20. század paradigmája volt.
A 21. század a tudatosodás korszakává vált, és az élet értelme átalakul. Az élet lényege az ember lelki élménye és kapcsolata a többi emberrel. Az élet a lélek élménye.
Miközben úgy teszünk, mintha ez másodlagos lenne, és elsődleges lenne a fizikai csere-bere, éppen fordítva van, és ezt tudjuk belül. A 21. században ez a tudás előtérbe kerül és jogerőre emelkedik. Új gyakorlatok jönnek létre. A folyamatos belső élményvilágunk az, ami az élet lényegét képezi, és amelynek a minősége meghatározza azt, hogy hogyan élünk. Ennek megfelelően megnyitottuk és módszertanilag létrehoztuk az európai nemzetközi tér közösségi megosztó- és élményvilág egyeztető fórumait. Tavaly megtörtént a debütálás 33 országból érkező 500 fővel a Millenáris Parkban. Idén folytattuk Németországban és jövőre újra Magyarországon.
-
Lépés: 2014 május, Budapest Millenáris Park – Integrál Európai Konferencia, Európa Állítás.
-
Lépés: 2015 június, Német Integrál Konferencia – Svájc, Németország és Ausztria Állítás.
-
Lépés: 2016 május, Budapest – Integrál Európa Konferencia 2., Európa Állítás II.
A német nyelvű országok és területek integrál állítása – 2015. június 19.-21.
Weboldal: http://www.integralesforum.org/konferenz2015
Információk: nemet-integral-konferencia-2015-junius-19-21
Holger Fuchs német kollégámmal a konferencia második napján, szombat este egy három órás német-állítást tartottunk, ahol felállítottuk Svájc, Németország és Ausztria országait, régióit, néplelkét, és azon belül is az egyes területeket (bajor, rurh-vidéki, stájer, alpesi, stb.), és megnéztük, milyen tudatalatti viszonyokat hordoznak évszázadok óta ezek a kultúrák, milyen viszonyban vannak egymással, hogyan kapcsolódnak egymáshoz és Európa más szomszédos országaihoz és a globális közösséghez. Az állítás témája: Hogyan lehet harmóniát, egyensúlyt és integrációt teremteni?
Jelzem, hogy a németek, akiket sztereotipikusan hidegnek gondolunk, könnyeztek a színpadon, és jobban folyt a könnyük, mint a magyaroknak, akiket a szeretet népének nevezünk. Ezzel persze nem azt mondom, hogy mi nem vagyunk szerető emberek, de azt igen, hogy a németek ugyanolyan érzékeny és érző emberek, mint mi vagy mások. Csak abban különbözünk, hogy az utcán milyen köz-perszóna álarcot kell hordani.
Az állítás során egy olyan sajátos belső valóság nyílik meg, amelyet a nem németek, például a magyarok, nem látnak. Európa népei vakok egymásra, hiszen akkor láthatják, hogy mi megy egy másik ország népében, ha van olyan alkalom, ahol ők azt el tuják mondani, meg tudják jeleníteni. Egy ruhr-vidéki lehet, hogy nagyobb különbséget érez egy észak-németországihoz képest, mint egy osztrákhoz képest. Lehet, hogy nagyobb egységet érez a német nyelvű országokkal, mint a saját országával. Elég sok tévedésben élünk, amíg szóba nem állunk más népekkel, és meg nem hallgatjuk, hogy ők hogy élik meg a világot, egymást és minket. Meg kell hallgatnunk a belső megosztásaikat, megnyitni a teret az országok közötti bal alsó kvadránsos párbeszédnek! Azok az emberek, akiket mi Németországnak hiszünk, egy sajátos valóságban élnek. Roppantul leegyszerűsített, a turista brosúrák szintjén sémákat ismerünk egymásról, a miénktől eltérő európai országokról, amelyhez képest egy gazdag, szent belső valóságban élnek európai társaink.
Teszt – Mennyire igaz rád az, amit egy külföldi fantáziál Magyarországról?
A hét nagy részében…
-
gulyáslevest eszem.
-
pirospaprikát eszem.
-
alföldi lovascsikós hajtást nézek.
-
néha kicsit bunkó vagyok.
-
de vendégszerető.
-
beintek Európának.
-
utálom a demokráciát.
Nagyon – Közepesen – Kicsit – Inkább nem
Magyarország…..
-
jelentéktelen.
-
olyan kicsi, hogy alig lehet megtalálni Európa térképén (egyáltalán Európában van?).
-
hivatalos nyelve az orosz.
-
hivatalos nyelvét lehetetlen megtanulni.
-
neve Hungary és a benne élő népcsoport Hungarian-nak mondja magát.
-
népzenéje a cigányzene.
Nagyon – Közepesen – Kicsit – Inkább nem
Nos, ha egy jó szándékú, nyitott lelkű, veled a kapcsolatot kereső földlakótárs ideutazik, és ezt gondolja személyesen rólad, azt milyen érzés érezni?
Milyen érzés önmagad megélt, valós élete helyett félre-látottnak lenni, akit egy odavetített képnek látnak?
Milyen érzés, hogy ami vagy, ami nap mint nap kitölti a gondolataid, lelked, azt nem látják? És helyette másnak hisznek?
Nos, ugyanezt érzi a német, amikor arra gondolsz, hogy ő
-
precíz,
-
jó autógyáros,
-
hidegszívű,
-
érzelemtelen,
-
nehéz és érthetetlen a nyelve,
-
az ő nagyapja mégis csak náci volt,
-
hétvégén knédlit eszik és sörrel és virslivel a kezében jódlizik.
Ki alkotta ezt a képet róluk és rólunk? A nemzetközi politika, a turistaipar és a filmipar.
Amikor egy németről ezt gondolod, ő félre-látottnak éli meg magát, és mivel udvarias, nem mondja, de szenved attól, hogy egy sematikus képed vetítesz rá, és ami kitölti a gondolatait, a lelkét nap mint nap azt nem látod, másnak akarod őt tudni.
Tudtad-e hogy az alább felsorolt ismeretek általában tökéletesen ismeretlenek a külföldiek számára?
A repülőtéren mikor felveszek egy ideutazó vendéget, ezzel szoktam kezdeni, s mire beérünk a belvárosba a kocsival, már legalább egyszer hallották az alábbi témák legalább felét tőlem:
-
Úgy hívjuk magunkat itt, hogy magyar és az országunk neve Magyarország. Figyeld, próbáld csak kiejteni: “mádzsiár”!
-
Nem szlávul beszélünk, és nem voltunk Oroszország tagja.
-
Egykor egy nagy ország voltunk, majd feldarabolták Trianon alatt.
-
A történelmünk az oroszok előtt is volt, vagyis nem 70 éve keletkeztünk, hanem 1000 éve lakunk itt.
-
Keletről jöttünk, lovasnomád nép voltunk hajdanán. Volt egy honfoglalás nevű dolog, egy István nevű arc és egy pápa, aki koronát küldött.
-
Van a magyar népzene, sok tájegység van.
-
Erdély magyar lakta terület, elcsatolták a románokhoz Trianon után.
-
Mint magyar vidék gondolunk rá, a falunevek és a nyelv is magyarok, nem azért, mert annak szeretnénk hinni, hanem azért, mert magyar terület, ennyi.
-
Ja, és Drakula valós személy volt, csak népmesei alakká vált.
-
De egyébként nem ezen gondolkodom hét közben, hanem az életemen.
-
Van egy nagy tavunk, a Balaton, oda jár a fél ország nyaralni nyáron.
-
Hallottál pl. a Balaton Soundról, az Ozoráról, a Szigetről az Evernessről?
-
Tudod milyen érzés végigsétálni az Andrássy úton, lenézni a Citadelláról a városra, vagy sétálni a Normafánál? Ja, és nem az egész ország utálja Európát és a demokráciát.
-
Nem, nem kell félned! Nem lőnek az utcán, az csak egy híradás volt az országodban 5 éve, amikor a magyar tévé székháza előtt volt egy tüntetés.
-
Na, ezek a minimumok itt, az Üllői úton a kocsiban, de ha sok, akkor a következő 3 napban elmondom szívesen.
-
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy én ki vagyok, és mi érdekel, és mi megy bennem és a barátaimban hét közben.
-
Azt is szívesen elmondom, ha te is mesélsz magadról.
A fenti példa csak arról szól, amikor magunkat akarjuk megmutatni. De belegondoltál-e, hogy 42 nép él Európában és mind a 42 egy ilyen séma-csomagnak látja a többi 41-et? Érdekeljen-e bennünket ezen emberek embersége, lelke, vagy csak az érdekel, hogy az EU-ban hogy szerezzek pénzt a pályázaton? Lehet-e több értelme embernek lenni Európában a 21. században, van-e kedvünk kapcsolódni?
Nem feltételezek a projektív vetített kultúrséma képek mögé rossz szándékot sem a politika, turistaipar vagy filmipar részéről. Egyszerűen sémák és a belső személyes világ megosztásának az elkerülése van, s ez a jó ahhoz, hogy tudjunk annyira kapcsolódni, ami az üzletkötéshez és a fizikai lét nemzetközi szervezéséhez kell. A hitelesség, hiteles kapcsolódás, az érdeklődés egymás belső valósága felé, annak elfogadása és egyeztetése új jelenségek.
Az emberek igénye, hogy kapcsolódjanak és élvezzék egymást hitelesen, az a posztomodern értékrend világa.
Az emberi lélekkel és a nemzetközi lelki-kulturális, autentikus kapcsolódással foglalkozni a normál életben eddig nem volt igazán figyelem, kedv, idő, pénz, erőfeszítés, és szociális gyakorlat építve a 20. század paradigmájában. A 21. században viszont már illik lelkileg, kapcsolatilag és kultúrközileg szóba állni, ébredezni és hitelesen kapcsolódni, s így egy nagyobb egységet alkotni. Ha komolyan vesszük az Európai Unió, a planetáris társadalom és a globális korszak fogalmakat, akkor nem nézhetjük többé egymást gulyásleves fejű lovashajtónak és a jódlizó hidegszívű autógyárosoknak. Fel kell váltani a kultúrkonzerv projekciókat elbeszélgetéssel, időt tölteni egymással olyan módon, ahol a valós emberek valós élete, gondolatai, érzelmei tárulnak fel, és lépnek kölcsönhatásra egymással nemzetek között.
Ha olyan Európát akarunk, aminek lelke van és emberileg kapcsolódik egymáshoz, akkor az integrál szemléletnek megfelelően nem csak a külső fizikai, gazdasági, politikai síkon kell egyeztetnünk, hanem a belső megélt élményvilág megosztásának a szintjén is. Meg kell teremteni az EU lakosságának a lélektani kapcsolódását! Létrehozták a fizikai testét, de nem foglalkoznak a lélektani összekapcsolódással. Az európaiak fizikailag és történelmileg egy hajóban eveznek, de nem ismerik egymást, mert a belső érzet és megélt valóság kimondására nem volt eddig tér, kultúra, igény és know-how. Most azt, ami mindenkinek a legszentebb: az élet belülről megélt élményvilágát osztjuk meg kölcsönösen, és egyeztetjük azt a legprofibb közösségi módszerekkel. Nos, ez az országos, nemzetközi és európai konstellációinknak a célja.