Keanu Reeves és a Kis Buddha

Buddha, Keanu Reeves képében „reinkarnálódott” 1992-ben a Kis Buddha forgatásán. Máig az egyetlen nyugati film, ami Buddha életét mutatja be – az első felét, a megvilágosdásáig, 40 éves koráig. Ami döbbenet! Döbbenet, hogy csak egy, nagy, “normális” játékfilm készült erről a világon. A film ezen, és más okok miatt is több „wow” jellemzővel bír. Az egyik az, hogy Bertolucci a rendező. A másik, hogy Keanu Reeves a főszereplő, ő játssza Buddhát.

A Mátrix című film mikor készült, az előtt Reeves már, mint „Buddha” ismeretes volt a filmszakmában. Nagyon jól állt neki a szerep. Az is szerencsés, a Buddha életét bemutató részben, hogy Buddhizmus hű, és nem korrumpálja el ezt a spirituális hagyományt a „film kedvéért”. A nyugati forgatókönyvíró, valós, korrekt módon, a Buddhizmus szent irata alapján mutatja be az élettörténetet.

A többi színész is figyelemre méltó: Bridget Fonda és Chris Isaac. Ami még meglepőbb az az, hogy a tibeti lámák egy része nem színész, hanem valós tibeti láma, például egy híres tanító, Szögyal Rinpoche -ő tibeti Tertön Sogyal Lerab Lingpa láma reinkarnációjaként elismert, valamint a ma is élő idős Dzogchen láma, aki a Tibeti Könyv Életről és Halálról című, itthon is népszerű könyvet írta (nem egyenlő a Tibeti Halottaskönyvvel).

És hogy nézhetett ki Buddha? Nos a világ számára most két képzet élhet az emberek fejében. Az egyik a sémás ikonográfiai Buddha ábrázolás, a másik Keanu Reeves. A sémás ikonikus Buddha ábrázolás azt jelenti, hogy nincs arca, az arca nem személyes, hanem ideális, sztenderdizált, de nem egy valós egykori festmény (mint pl. Assisi Szent Ferenc) alapján történő valós „fotó”, mint ahogy Krisztusnál, Patanjalinál, stb. sem. Az hogy a sémás, nem személyes arc mellé lett egy személyes arca Buddhának, és ez Keanu Reeves arca és személye, az szerintem a maximálisan elérhető karrier csúcsa Keanu Reeves-nek, nagyobb, mint a Mátrix főszereplőjének lenni. És ha már integrál szemlélet, és a spirituális élmények rendszerezése, akkor megjegyzem, a Kiss Buddha w8 és w9 élményeket mutat be, a Mátrix pedig tele van w7-es és némi w8-as élménybemutatással.

A szenvedéssel, betegséggel és halállal való találkozás jelenet, amely a Függő keletkezés 12-es láncolata nevű buddhista tanítás, a Patticcasamuppada megtestesítése a filmben. Hihetetlen jó, ha ismerjük ezt a szent szöveget és tanítást! Amit látunk az nem csak „dekó”, nem véletlen díszletek vannak ott, hanem buddhista tanítás filmművészetben.

Kattints ide a film részletéért!

Mivel tanulmányoztam a Paṭicca-samuppāda-vibhaṅga Sutta-t, felismerem ezt a film ezen jelentében. S.N. Goenka 10 napos vipassana meditációs elvonulásokon, hihetetlen jól tanítja ezt. Később Pa Auk Sayadaw tanításában is megismertem a burmai kolostorában és felismertem, hogy Bertolucci ezt mutatja be képi ábrázolással ebben a jelentben. A szöveg egy részlete idevonatkozólag:

„Jati-paccaya jara-maranam soka-parideva-dukha-domanassupayasa sambhavanti;
evametassa kevalassa dukkhakkhandhassa samudayo hoti.”

azaz

„A születésnek köszönhetően (amiatt, attól függő keletkezésben) az öregedés, a halál is megjelenik, és azzal pedig a bánat, elkeseredés, és a testi és lelki szenvedések.”

Valamint zseniális, ahogy az agyagedény készítők hatalmas korongokat forgatnak, az ellenkező irányba (az óramutató járásával ellentétes irányba), ami alapvető szimbólum a buddhizmusban: a szenvedés, a szamszára forgását, kerekét fejezik ki. A buddhizmusban két ellentétes irányú forgásról beszélünk: a szenvedés kereke és a tan kereke.
Ez a képzet ősibb, Buddha is már átvette szerintem a jógából 2500 évvel ezelőtt, hiszen a jóga 6000 éve, azaz akkor már 3500 éve ott volt, amikor ő meditált és megvilágosodott. A jógában az elme örvénylésének nevezzük a szenvedést (citta vritti), gyakorlatilag a dukkha, a szenvedés, a szamszára rotálása, forgása, az elme bepörgöttsége, és az amiatti nem-tisztán látás, az illúzió és a személyes énérzés illúziója van szembeállítva a tan „bepörgésével”, képi szimbólumban a tan kerekével, amelyet, ha „csinálunk”, azaz olvasunk, hallunk, majd meditációt gyakorlunk sokat, akkor kivezet a szenvedésből és megvilágosít.

A két ellentétes irányú forgó kerék jelenik meg a Svasztikában is a horgos keresztben, amelynek jobbra forgó változata a „halhatatlanság és jószerencse”, balra forgó változata pedig a szenvedés. Ennyire ősi a „Tan Kereke” buddhista tanítás mögötti képzet.
Az, hogy Hitler lenyúlta ezt a szimbólumot, és ma mint a világrettenet egy fő szimbólumaként ismerjük, egyszerűen borzasztó, szentséggyalázó a véleményem szerint. Arra is példa, hogy kissebbségi komplexusból hogyan lesz megalomán – pszichopatológiailag is szignifikáns – pszichotikus téveszme „Az árják a mi, német leszármazottaink, ezért a világot uralmunk alá hajtjuk, és ezért a jelképünk a svasztika, mi vagyunk a csúcsfaj”. Ez egy pszichotikus téveszme, amely párosítva a politikával, hadiparral valóban megtestesítette az elképzelhető legnagyobb, mérhetetlen szenvedést, a világháborút.

Vissza a buddhizmushoz. A fent leírtak mögé az alábbi forrásokat ajánlom.

Források:
https://www.buddhanet.net/bvk_study/bvk212b.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Függő_keletkezés
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szvasztika

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések