Mi az integrál lényege kulturálisan? Szintézisbe hozni a régmúltat (az őshagyományt), a modernitást (huszadik század értékrendje) és a poszt-modernitást (a modernitás ellenkultúrája a hatvanas évek óta – kvantumfizika, önfejlesztés, new age, öko mozgalmak, spiritualitás, stb.). 

A poszt-modern egy része a régmúltat, a hagyományt akarja feltámasztani, abban keresi identitását. Mindenki érzi ösztönösen, hogy noha szép ez, mégsem járhatunk lóháton ősi ruhákban. Picit fura lenne. A poszt-modern egy másik része tagadja a hagyományt, mint lejárt idők feles terhe. Ez sem fog menni: rejtve-bújva, de a részünk a hagyomány, vannak gyökereink. Mind a hagyomány-tagadó, mind a „vissza a hagyományhoz!” oldal előszeretettel orrol a modernitásra, az üzleti-vállalkozói-pénzügyi világra. Szeretne jól élni, haragszik a jómódúakra és szerénységével büszkélkedik, azt nevezi meg az igazi értéknek. A javaslat: mindezeket az értékrendeket békében összeszőni és megalkotni egy új szintézist.

Milyen lennél akkor, ha gyökereidet integrálnád, őseidet tisztelnéd, rokon népeidet szeretnéd, más népekkel barátságos lennél, és egy globális kulturális szőttesben gondolkodnál mindenkit belegondolva? Milyen lennél, ha jó módot teremtél magadnak és népednek kiegyensúlyozott üzleti képességekkel, a modernitás vívmányit élveznéd, és a poszt-modern fenntarthatóság gyakorlata mellett kidolgoznád a saját spiritualitásod a hagyományok elvonulásain képződve? Valami ilyesmi az integrál szemlélet. Egy IGEN az élet különféle értékrendjeire. Egység, szintézis a népek és értékrendek között.

Az integrál szemlélet nem Ken Wilber találmánya, vagy „a Bencéék” izéje. Sem nem egy pszichológiai irányzat, sem nem csak egy new ages valami a városban. Az integrálás vágya azon természetes emberek szív-térből fakadó igénye, akik a kultúrák és népek globális, nemzetközi harmóniáján gondolkodnak, akár így nevezik, akár máshogy.