Oltár

 Levél egy elsős hallgatótól.

>Szia Bence,
> Igen, az egyértelműen látszik Rajtad, hogy ez az életed. Tisztelem azokat az embereket, akik ilyen odaadással és élvezettel „teszik a dolgukat”.
> A kérdéseim most az oltárral kapcsolatban vannak.  Azt nem látom, hogy amikor a felajánlásokat teszem, pontosan kinek/minek ajánlom. Elolvastam, melyik mit jelképez és amikor elhelyeztem őket, sorban a szobor mellett és előtt, akkor Buddhának ajánlottam, a lehetőségért, hogy a tant „használhatom”. Lehet, hogy ez kapitalista megközelítés? Mit kell mondani? Hogy fejezzem ki magam?

Igen. A „cuccokat” egyszer rakod fel – virág, gyertya, stb ott nem szoktunk felajánlás szöveget mondani, csak azzal az érzettel teszed oda, hogy adod. Az egésznek, a felébredett felsőbb énnek, az a Buddha, a tanítóknak. Klasszikusan ha a Buddhista módot akarod gyakorolni: a felajánlás a Buddhának, Dharmának és Szanghának megy. Ezt egyes tanítók kiegészítik a szülőkkel és a tanítókkal.

Ezt csak akkor tedd ki, ha hiteles. Nekem pl. évekig nem ment a „szülők” rész, amíg át nem dolgoztam terápiásan. Tehát csak elméből nem érdemes felajánlást tenni, erőltetni. Csak lélekből. Ha tényleg tetszik az és szívből tudsz a felé fordulni aminek felajánlasz. Ezért fontos hogy az oltáron az a szimbólum legyen ami felé a szíved már valamennyire megnyílt. Feltehetsz tanítód képét is. Azt nem mondtam de klassz az is, nekem mindig fent van valaki, akitől éppen tanulok – de azt nem tettem ki a suliban mert az személyes, a suliban az általánost tettem csak ki a Buddhista napon.

Nem annyira az számít mit mondasz, hanem az, hogy mit érzel.
Azt viszont élő embertől tudod eltanulni oltár mellett. Javaslom gyere el a táboromba ha tudsz és ott mondd, hogy ezt kéred és csináljuk majd!

A meditációt, a felajánlást, az imát – ezeket csak élő emberektől lehet élőben eltanulni. Ezek a dolgok kapcsolati úton „terjednek”.

Akkor szoktunk csak felajánlani szöveggel is, amikor a füstölőt tesszük oda.
Tehát akkor megállok egy pillanatra az oltár előtt és vagy tartok pár mp csendet és ennyi, vagy kimondok valami egyszerű mondatot.

Gyakran használom a Buddhista alap mondatot: Namo Tassa Bhagavato Arahato Samma Sambuddho. – „üdvözlöm a felébredettet, aki minden akadályt legyőzött magban és önerejéből teljesen megvilágosodott”.

> Jól értelmezem, hogy a fény a világosság, a virág a szépség, harmónia, gyönyörűség,  a víz a tisztaság, megtisztulás, a tudat tisztasága, a rizs a hála szimbóluma, a füstölő pedig a levegő, a szellem fejlődése?

Ha neked az igen, nálam nincsenek plusz értelmezve ezek a tárgyak.
Csak akkor köss ilyet hozzá, ha érzelemből, szívből, hittel telve jön. Ha mentális értelmezés, akkor hagyd inkább a csudába, mert akkor nem működő new age szinten maradsz.

> Persze, nagyon leegyszerűsítve…. Hol tudok több információhoz jutni? Ebben szeretnék segítséget.

Ebben nem tudok segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy egyedül, agyból, könyvből szeretnéd megoldani. Az oltárt nem lehet úgy megoldani.
Azt élőben, embertől áttanulva lehet – ezért javaslom, gyere el hozzám a táborba, vagy egy olyan hagyományba, ahol az oltár él!

Az azt jelenti hogy nem csak egy díszítés, amihez senki nem nyúlt fél éve, hanem amit naponta gondoznak és használnak. Budapesten a legtöbb helyen és jógastúdióban halott oltár és nem működő indadekvát oltár van és a new ages szint megy. Egyébként miután elmentünk az Anyahitában járt a tulaj, hogy nagyon köszöni és oltárt akar rakni, köv hétre már oltáruk lett. Beindítottuk náluk a dolgot. Azért ültettem be azt a csajt az óra elejére, hogy tanulja el valaki közülük. Oltár ott van, ahol élő hagyomány van és élő hagyomány hordozó tanító vagy ilyennél tanult magyar ember, aki átvette.

Tudom, ha belépek valakinek a szobájába az oltárára nézve, hogy hol tart ebben ahogy a szent helyeken és templomokban is érzem, melyik turista site és melyik élő gyakorlóhely. Ahol gyakorlás van, ott be van melegedve a tér és egy extra erő van jelen a csendben.

> Érdekes tapasztalás volt, amikor először elhelyeztem a szobrot és utána összetettem a két kezem, a tenyerem közepe melegedni kezdett. Elmondtam, hogy az oltárt az utam kijelölésének jelképeként és a tan iránti tiszteletemből készítettem.

Ez jó!

> Utána minden egyes felajánlást úgy helyeztem el, hogy utána vagy közben a tenyerem összeérintettem, elmondtam, miért helyezem el és a tenyerem közepén nem szűnt a melegség.

Ez is jó! Ami szívből jön, az az igaz és hiteles, az jó.

> Ez normális?

Igen

> Szeretném tudni, mi a menete a rítusnak,

Noha nincs általános séma, a tipikus menet ez :

1. Odamegyek az oltárhoz, gyertyát gyújtok rajta, majd füstölőt
 
Csend moment-el, namo tassa-val vagy ami épp hitelesen jön.

Az a baj, hogy ha nem vagy semmilyen hagyományban, hajlamos lehetsz „össze vissza beszélni” azaz minden nap mást mondani. Ez az, amikor a lélekben nincs orientáció, fókusz, tartóoszlop hanem össze vissza csapong. A fókusz a tartóoszlop az orientáció attól áll be, hogy egy emberrel olyan kapcsolatban vagy, aki számodra tanító, mester, vezető és amit ő tanít azt veszed át.
A bizalom csatornáján át terjed a hit és a vele járó konkrét forma, mondat, tartalom. Ez az élő hagyomány. Ettől hagyomány többek között.

2. Háromszor meghajlok az oltár előtt
Ezt a táborban megtanítom mindenkinek – az összes spirituális üdvözlési formát – így bárhova mész majd tudod, mit kell csinálni és bármikor magad is gyakorolhatod. Nem lesz kötelező csinálni, de arra foglak kérni egyszer próbáld majd ki, milyen érzés.

 3. Leülök és elkezdek meditálni.
Nagyon fontos!! Mindig előre el kell dönteni, mennyi időt ülsz és beállítani egy csippenőt. Ha ezt szabotálod, nem fog működni a meditációd és hamar szétesel és otthagyod. Ok: Ha nem állítasz be külső keretet, akkor az egód ki fog dobni a meditációból. Tévút: érzésem szerint ülök, amíg jól esik. Ez a komfort-spiritualitás, pontosan az a new agezés amitől az egó megerősödik, miközben azt hiszi, spirituálisan gyakorol.

A másik, hogy ha nincs csippenő, akkor ki kell nyitogatnod a szemed lejárt-e már az idő, amitől kiesel a gyakorlatból. A meditáció ilyen finomságokon múlik.
A legjobb meditációs csengő: Insight Timer – app az iphonera vagy más smart phonera. Keress rá!

4. Ha lejárt az idő meghajlok még 3x majd felállok és kész, elfújom a gyertyákat.
Gyertyát csak akkor égetek az oltáron, ha „spiritual action” van – meditálók, imát mondok, felajánlok. Amúgy nem. Az oltár előtti „user level” asztalon van egy másik gyertyám azt égetem a kettő közötti helyzetben. Ezt a vendégeim sosem veszik észre, de nem baj, ezek azok a finomságok, amiket nem kell tudni csak annak, aki őszinte szívből érdeklődik. Azt nem avatjuk be és tanítjuk, aki nem kéri.
A meghajlásról: a nyugatiaknak nehezükre esik, először úgy érezik ők annál egyéniségebbek minthogy meghajoljanak bárki előtt, mert az megalázkodás.
Ha nem egy barom autoritásnak hajolsz meg mert kötelező, hanem a téged szerető és téged szellemileg tápláló tanítódnak és a tan elemeinek az nem megalázkodás, hanem önátadás. A meghajlás és leborulás az önátadás gyakorlata. Az önátadás pedig = szívnyílás. Aki nem tud meghajolni és leborulni, annak még nincs nyitva a szíve mélye, max a felszíne.
Innen is látható, ki hol tart. Az egész meditációs út a szív tréningje, nem a fejé. A szív legmélyének a megnyitása és megszelídítése. Az elme elcsendesedésekor nyílik meg a szív mélye, így noha látszólag a meditáció valami elme tréning nem az, hanem szív-ösvény.
Én 3 meghajlást csinálok, amit a kolostorokban szedtem fel, nevelődtem bele és ez a legjobb érzés. Valahogy az első még csak az első, a másodiknál márt kezdem felfogni hogy „ja, tulajdonképp most önátadok” és a harmadiknál érkezem teljesen meg bele. Nem véletlenül 3. Az élő hagyományok ezen plug-in-jai, mikor-gyakorlatai, évezredesen kicsiszolt pszichológiai gyakorlatok és működnek! Kulcsok, kapcsolók, aktivátorai a léleknek és a szellemnek.
Az első években csak 1x hajoltam meg, a többi erőltetettnek tűnt. Az önátadásom is annyival volt gyengébb. Az önátadás évek alatt mélyül! Ahogy a szív és a meditáció is. 1-ig előbb utóbb érdemes eljutni, hogy legalább túllegyél az alap egó-merevségen, hogy „én nem hajolok meg, mert én én vagyok, nagy egyén, és kész”.

Néha egyébként a csoport előtt csak 1-et hajolok meg – érzem a csoport térben, ha a többiek lelke nem kész tartani a 3 meghajolásos önátadásom mélységét, akkor megalázottság 3x meghajolni és akkor nem csinálom. Ezt csak egyedül lehet vagy olyan emberek előtt, akik ott tartanak lelkileg. Azt képzeld el hogy, Burmában mindenki ott tart, őrület mi van! Baromi jó.
Ha a szív útját akarod tanulni, és hittel megtelni a meditáció mögé, akkor menj ki oda legalább látogatóba!

>és elegendő-e meditáció előtt csak a füstölőt meggyújtani, felajánlani?

Az „elegendő”, ami szívből jön. Nem előírást követünk, hanem a szívünket. Noha, ha hagyománytól tanulunk, akkor kapunk keretet, formát orientációt és akkor egybekél a forma és a tartalom, a keret és a szív.
A szív keret nélkül: irányítatlan csapongó erő. A keret szív nélkül: száraz fejből jött üres forma, halott. Üres szertartásosság.
A szív és a megfelelő forma (keret) házassága: ez az irányított belső erő, ami célba ér, teremt és alkot.

> Azt olvastam, a vizet naponta kell cserélni, hogy mindig tiszta és áttetsző legyen.
 
De aranyos, hogy utánaolvastál! 🙂 A víz az már tényleg théraváda extra. Nekem van az oltáromon mondjuk, de csak Burma óta lett. Vipassana országokban víz van, tibeti budh országokban vajból készült alakzatok, stb – ez már tényleg kultúr-kötöttebb dolog.

> Reggel feltölteni és eset kiönteni.
 
Ez elég szigorú, ha őszintén jön, tedd meg! Ha nem, csak lazábban, akkor utánatölteni, ha elpárolgott a teteje. Én így csinálom. Az oltár a hited kifejeződése! Pont annyi legyen rajta a „cucc” és az „action” amennyi a hited! Ne erőltesd túl.

> Van még ilyen fontos tudnivaló? Azt szeretném, ha tényleg működne. :.))

Akkor gyakorolj velem vagy olyanokkal, akiknek oltárjuk van. Attól fog működni!

Nagyon jók voltak a kérdéseid és roppantul méltányolom, hogy komolyan vetted az „oltározást”, elkészítetted a magadét és elszánt vagy hogy gyakorolj!
Ennek bodhicitta „szaga” van 🙂

Szép napot,
Bence

 
> Feladó: Bence Ganti [bence@bencelap.hu]
> Küldve: 2014. október 6. 0:02
> Címzett: …
> Tárgy: RE: Oltár

> Gyönyörű!
> Gratulálok!
> És köszönöm, hogy megfogadtad tanácsaim.
> Kérdezhetsz itt ha túl személyes, vagy publikban is ha hasznára válhat a
> csoportnak! – az nagyon jó
> Sosem zavarsz ha a tanításokról kérdezel.
> Ezért élek 🙂
> Bence


> From: …
> Sent: Sunday, October 5, 2014 20:43
> To: Ganti Bence
> Subject: Oltár

> Szia Bence!
> Szeretném megköszönni a tegnapi napot, nagyon sokat adott az előadásod.
> Eddig sem volt kétségem afelől, hogy jó helyen vagyok és jól döntöttem,
> amikor az iskolád választottam, tegnap plusz megerősítést kaptam. :))
> Ma este megcsináltam az oltárom. Még terítőm és szent tárgyam nincs, de
> hamarosan lesz. Nálam is az a helyzet, amit tegnap vázoltál, hogy megvettem
> a szobrot, de csak design elem volt a szekrényemen. Most végre méltó helyére
> került.
> Olvasgattam az oltárról kicsit bővebben, és vannak kérdéseim. Ilyenkor ezt a
> közös címlistába kell írnom, vagy kérdezhetek közvetlenül e-mailben?
> Semmiképpen sem szeretnélek zavarni vagy a protokollt megkerülni.
> Csatolom a fotót róla. A terítőn a folt a füstölőtől van, mert leejtettem.
> :))
> Felajánlások a virág, fény, víz, rizs, füstölő (illat, levegő).

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések