Egy magyar pszichológus, Honti László, ismerve az emberi psziché működési és világokat teremtő mechanizmusát, megalkotta a himnusz egy lehetséges alternatív szövegezését, amely a szeretetre alapozva a magyarok pozitív erősségeire koncentrál, szimbolikus nyelvezetben. Lényege, hogy jelen időbe teszi és pozitívba fordítja a himnusz mondanivalóját. Hiszen a himnusz egy közmegegyezéses hiedelem, amit együtt énekelünk, tehát azzal, hogy énekeljük, egyúttal kimondjuk, hogy “rendben, részt veszek ennek a mondásában, ez van, ebben hiszünk együtt”. Ezért nagy erejű és világot teremtő hatású az a szöveg, amit ilyenkor éneklünk. Sokan úgy gondolják, hogy noha költőileg gyönyörű az államilag elfogadott himnuszunk, egy régebbi kor szemléletét hordozza, és bizony kissé búslakodó, pesszimista, azaz van, ahol szövegében a problémára fókuszál (és ezzel újrateremti), ahelyett, hogy a pozitív eredményekre és lehetőségekre fókuszálna, ami bennünk, magyarokban működik.
Ez az alternatív himnusz variáció erre fókuszál. Emellett kiaknázza a pszichésen működésbe lépő, teremtő szövegezés, az ún. Tiszta Kommunikáció nyelvtani szabályait. Például attól, hogy kijelentő módba teszi azt, ami felszólító mód volt (“Isten, áldd meg a magyart! átalakul “Isten! Áldod a magyart” kijelentéssé), az emberi psziché úgy érzi, hogy ez már történik, ez már van, és ettől meg is teremti azt az életben. Az „áldd meg” előfeltevése, hogy még nem áldod, ezért kérem, hogy tedd meg! Itt kijelentem: „Ó! Már áldod is.” Éppen most is áldod. Ennek lehet örülni! Ha hiszünk benne, hogy áldva vagyunk, áldottak vagyunk. akkor az erővel, hittel, inspirációval, életkedvvel tölt el. Kedvünk van élni, hatni és alkotni ebben az országban.
A további sorok azt emelik ki, hogy mi a nép erőssége és a potenciálja, ami megvalósul, ha arra fókuszálunk (ez az úgynevezett „feed forward” a miltoni nyelvezetből és az NLP-ből) ahelyett, hogy a „mi volt baj a múltban”-on keseregnénk. A tudat azt teremti meg, amit a fókuszába helyezünk. Az elme egy pszicho-masina, ami azt szajkózza, amit tudattalanul vagy tudatos választással beleteszel. A dal az életfa szimbólumot használja, utalva a sámáni gyökerekre, és ötvözi a keresztény ősképpel: a dús lomb a bibliai édenkertből való. A magyarok erőssége, az életfa „itteni” termése: a magas fokú gondolkodás-képesség, a „balzsamosan fényes ész”, amely új világokat alkot (pl. magyar feltalálók). És a végén a fókusz: elismerjük, hogy a múltban búslakodás volt, de előre nézünk, és szép jövőt teremtünk.
Úgy is felfoghatod, hogy ez egy áldó ének ránk, magunkra, magyarokra és az országra, amit ha memorizálsz és mantrázol vezetés közben a kocsiban, Budapesten, akkor a “fenébe, hogy már megint lezárták a rakpartot” mantra helyett például ez mehet a fejedben. Amikor szereted az országot, vagy amikor rágondolsz és szeretni szeretnéd inkább, akkor pl. mehet ez benned, vagy énekelheted együtt a barátaiddal, és ettől közös hiedelemmé válik. Tiszteletben tartva a formális, hivatalos himnuszt, mellette lehet önszorgalomból ezt is énekelgetni.
