Zs. Kérdés:
“Bence, lehet olyan, hogy egy-két vezetőt magam fölé helyezek, mert amikor rájuk gondolok (Láma, Guru, Terap), olyan jó egy kicsit a gyermeki én-állapotban lenni? Elfogadom, hogy most ez van, ezt teszem, most épp abban vagyok, hogy kell nekem ez a projekció valamiért. Félelem vagy más miatt.”
Bence válasz:
Zs. Abból indulsz ki, hogy a láma, guru, terap esetén a kapcsolódásod projekció, magad fölé helyezés, gyermeki én-állapot, és e mögött félelem, vagy más van. Biztos, hogy ilyen negatív keretben megy ez a dolog? Szeretnék egy más perspektívát megajánlani. Tapasztalatom szerint van szellemi autoritás. Amikor magunk fölé helyezünk valakit, az nem feltétlenül gyermeki én-állapot. Van olyan személy, akivel ha kapcsolatba kerülünk, akkor érzünk egy fokozott erőteret, egy jelenlétet hordoz, ami kiemelkedő a megszokotthoz képest a számunkra. Finom, de tagadhatatlan jelenlétet érzünk, és elkerülhetetlenül hat ránk, vonz. Ez a szellemi jelenlét. Ekkor mondhatni, hogy “magunk fölé” helyezzük őt, de ez nem igaz így: ez inkább a nyugati én hiedelme, amely azt hiszi, hogy mindent ő intéz. A másikat nem helyezzük magunk fölé, hanem ez magától megtörténik. Ez az energiaterünkben lévő történés és az energiatér-énünk (a tágabb, valódibb én) egészen más és sajátos törvények szerint alakul, mint a gondolkodásunk és a tudatos választásaink. Ami az energia terünkben történik, afölött a tudatos énünknek, amely gondolkodik, véleményez, dönt, és úgy érzi, hogy kontrollban van: nincs igazán kontrollja. Észreveszi, hogy megtörtént és úgy véleményezi, hogy erre ő maga igent mondott. Igazából ilyenkor és sokszor: energia terek dinamikája zajlik, nem gondolati döntések az emberek között. A tisztább, nagyobb tudati energiatér vonzza a másik terét.
A tudatunk a testünk köré kilóg egy 1-2 méteres tojás alakban, ezért az energia terünk és a tudatunk egy és ugyanaz. Nem úgy van, hogy van tudatunk, és van külön az auránk. Az egy és ugyanaz! Az aura nem csak a test körül van, hanem a testben is, csak kilóg, nem áll meg a bőrnél, a test fizikai határánál. A tudatunkkal érzékelünk, és minden sejtünk érzékel egyébként. Az emberek tereit, tudatát a sejtjeinkkel és az auránkkal vesszük le. A pszichés érzékelés nem az aggyal történik tehát, hanem a terünkkel és a sejtjeinkkel, az agy pedig az a hely, ahol gondolattá és képekké formálódik, amit tudatosodásnak élünk meg. Ha megtanulunk a testtel, a sejtjeinkkel és a terünkkel figyelni, akkor gondolat nélkül, azonnal és közvetlenül tudunk érzékelni (telepátia). “Kitudjuk” a dolgokat a térből.
Nos, amikor “magam fölé helyezek” valakit, az lehet belső gyermeki áttét is, és lehet egyszerűen egy erősebb tudati tér megjelenése során beálló kapcsolódás, odavonzódás, nyílás. Ez esetben nem a belső gyermek anyuci vagy apuci hiánypótlása megy, hanem szellemi terek energiacseréje. Nem csak pszichodinamika van, hanem spiritualitás is. Mindig és állandóan online mindkét réteg bennünk: a személyes és a személyesen túli (transzperszonális), azaz az energiamező, a tudattér és a személyes én is. Akkor is online, ha nem tudunk róla és nem vesszük észre. Köszöni szépen, jól elműködget minket.
Szerintem van hiteles szellemi kapcsolódás, olyankor szinte mindegy, mit mond a másik, elfogadjuk, mert olyan jó, szelíden erős, csendben stabil és titokban örömben rezgő. Töltő a jelenléte, adó, emelő, fejlesztő. Jelentőségteljesség érzet áll fenn. Ebbe bele vetülhet pszichodinamikai layer is, mondjuk papa, mama, de akkor is jelentősebb benne a spirituális jelenlét. Ezért aztán az is oké, ha belevetül pszichodinamika, és akkor is oké, ha nem. Az is oké, ha a szellemi jelenlét töltő erőterében gyermeki én-állapotba belelazulunk és töltődünk.