A spirituális éneklés egyéni szinten lenyugtat, megtisztít és középre hoz. Szelíden megnyitja a szívet, amelytől azt érezhetjük, hogy erősebben jelen vagyunk, és kapcsolatban vagyunk a lelkünkkel, szellemünkkel. Ez olykor belső csendet, máskor pedig igaz gondolatokat hoz, amelyek a középpontunkból erednek. Visszatérünk eredeti állapotunkhoz, amelyet a nyitottság, ártatlanság, öröm, játékosság, a ragyogás és a szeretet jellemez. A közös zenélések önkifejező energiaterében pedig meg lehet tapasztalni mélyebb meditatív, elragadtatott eksztatikus és egységélmény állapotokat is. 

Ma nem arra van szükség, hogy megmondják miben higgyünk, és kik a rosszak. A dogmatizmus és elkülönülés ideje lejárt, az időtálló vallásos bölcsességeknek helye van. Ráadásul lehet, hogy ezeket nem csak ismételjük, hanem szüljük is saját meditatív állapotainkból. Arra van szükségünk, hogy kapcsolódjunk, összefogjunk, és olyan spirituális gyakorlatokat végezhessünk együtt, amelyben visszatalálunk a saját spirituális középpontunkba, és belülről kapjuk meg a magunk rájövéseit és élményeit. Ez az új mérce. Bármely kultúra spirituális gyakorlata érvényes, ha ezt megadja, ugyanakkor idejétmúlt, ha nem. Ez a transzperszonális szemlélet magva, amely az integrálnak is alapja. Ha minden kultúrát elfogadunk, akkor élhetjük meg az emberiség egységét és az univerzális szeretet.