Úgy tűnik, Magyarország lassan kijöhet abból a tudati és kulturális regresszióból, amely az elmúlt másfél évtizedet jellemezte. Sok emberben most először jelenik meg újra az érzés, hogy az ország visszatérhet oda, ahol történelmileg és civilizációsan is a helye van: a modern és posztmodern Európába. Nem csak a politkáról van szó Az elmúlt évek nem pusztán politikai konfliktusokról szóltak. Mélyebb értelemben egy kollektív pszichológiai és tudati folyamat zajlott. Ahhoz pedig, hogy megértsük, mi történt velünk, érdemes megismerni az integrál pszichológia tudatszint-modelljét. Ez a modell nemcsak az egyéni személyiségfejlődést írja le, hanem a társadalmak és a politikai rendszerek működését is. A különböző fejlődési szinteket Ken Wilber amerikai filozófus és integrál gondolkodó rendszerezte, ezért ezeket a szinteket „w-szinteknek” nevezzük”. A fejlődés nem lineáris, gyakran visszalépéssel jár. Az evolúciós fejlődésben gyakran előfordul, hogy egy előrelépést regresszió követ. Egy társadalom időnként visszacsúszik korábbi működési módokba, mielőtt magasabb szinten újra stabilizálódik. Véleményem szerint Magyarországon is valami hasonló történt. A ’90-es évek Magyarországa egy nyitási folyamat volt. Nemcsak politikai rendszerváltás történt, hanem tudati szintváltás is. Megjelent a modern nyugati világ racionalitása, szabadsága és vállalkozói kultúrája, miközben lassan megérkezett a posztmodern tudatosság is: az önismeret, a pszichológia, a spiritualitás, az ökológiai érzékenység és az autentikusabb emberi kapcsolatok keresése.