Nincsen nyaralás önismeret nélkül egy bizonyos tudatosodási szint után.
Ilyen számomra az élet, mióta belekezdtem az önismereti, terápiás és spirituális útba 1996-ban, harminc éve. Egyébként a bizonyos tudatosodási szint előtt is önismeret a nyaralás, csak lehet, hogy akkor még nem figyelünk oda, szellemileg alszunk, kifele figyelünk csak.
Egyszerűen, hogyha az ember megismeri saját magát – ami persze egy egész életen át tartó, egyre finomodó, szelídülő, mélyülő folyamat –, akkor éber lesz magára, a kapcsolati történésekre és az univerzum jeleire, bárhol is van: legyen az munka, pihenés, család vagy nyaralás.
Nincs többé olyan, hogy öntudatlan, fogyasztói nyaralás számomra azóta, de nem is akarnék.
A legjobb hotelekből a természetes helyekre
Gyerekkoromban w5-ös nyaralásokra mentünk a családdal. Örök hálám a szüleim és a családom szeretetéért, akik egy olyan világban nőttek fel, és adták meg a legjobbat a gyerekeiknek, ahol éppen a w5 emelkedett fel a huszadik század dicső 80-as és 90-es éveiben, a szocialista modernizmusban, és ez a modern, materialista, jómódú élet volt a világ legjobb ígérete, az élet értelme. Azt éltük meg, a késő szocializmus, és a rendszerváltás körüli évek szintjén, és ki is élveztük. Jó volt.
Azonban az önismereti folyamatokkal 1996-ban nálam elindult ez a mélyebb érzékelési folyamat, és elkezdtem érzékelni nagyon sok mindent.
Elkezdtem érzékelni például a házak, az utcák és a települések műviségét. Nem érzem jól magam hotelekben vagy apartmanházakban, míg gyerek- és kamaszkoromban a legjobb hotelekbe vágytam, ami menő, szép, gazdag, medencékkel és gyönyörű terekkel, szuper szobákkal – úgy véltem az lehet a legnagyobb élmények egyike az életben. Színtiszta w5-ös materialista voltam.
Ma már természetes, organikus házakban, kisvárosokban vagy helyi falvakban, vagy a természetben szeretek lenni. Egyszerűen a testem érzi. Nálam ez nem csak elmélet vagy valamiféle ideológiai, értékrendbeli választás. Ideológiából nem tudnék élni. Engem a megélt élmények, az átélt dolgokból való működés érdekel, mert az vagyok én.
Elkezdtem érezni a dolgok energiáját
És ez főleg az 1999-es első tíznapos vipasszana elvonulásom óta van, ahol elkezdtem érezni az energiákat, a láthatatlan energiákat körülöttem. Ennek egy olyan síkját érzem közvetlenül, ami ehhez a világhoz kapcsolódik, csak nem látható.Milyen energiái vannak az embereknek, az épületeknek. Ezek igazából nem misztikus dolgok, mert ezek ott vannak, csak le van kapcsolódva az érzékelésünk, alszunk a hétköznapi tudatállapotban.
Ezen a meditációs elvonuláson kimentem a kertbe egy szünetre, és elkezdtem érezni a fák, a növények energiáit. Mindez Németországban volt, az akkori vipasszana központban, egy Goenka-féle 10 napos csendes meditációs elvonulás negyedik napján.
Akkor vettem észre, hogy a kertnek, a központ kertjének azon a részén, ahol a kertészek nem nyúltak a növényekhez, jól érzem magam, és érzek egyfajta teljességet, bioenergetikai teljességet, harmóniát a térben. A kertnek azon a részén pedig, amit a kertészek megcsináltak szépre és rendezettre, rosszul érzem magam. Úgy érzem, hogy kiürült, halott.
Ott jöttem rá, hogy a kertészeti világ megszerkesztett, szép kert részei „halottak”, idézőjelben, míg ahol nem nyúltak hozzá a kertészek, amit kaotikusnak, rendezetlennek, “nem szép”-nek lát a modern w5, azok élőek, szívvel nézve (a szellemi, lelki érzékeléssel), azok a “szépek”.
Nem úgy halottak, hogy a növény nem él, mert persze, hogy él. De a növények között van egy természetes harmónia, megoldják maguktól, ők tudják, hogy az ő világukban hogy kell. És ha mi átrendezzük őket, akkor lehet, hogy egyes növények önmagukban szépen élnek, és szép zöld az a darab fa vagy fű, de összességében diszkonnekt lesz. A növények nem csak elkülönült egyedek, hanem egy társadalom, egy energiamező, leginkább az.
Akkor nem beszéltem ezekről szinte senkinek, mert láttam, hogy az egész világ álomban van, alszik. Álomtranszban van, alszik, nem látja ezeket. Nyilván leszámítva az érzékelő embereket, mert ők vannak, és mindig is voltak. De ezt magamban hordoztam, és onnantól sok mindent kezdtem érezni.
Például éreztem, hogy a budai zöldövezeti társasházi lakásunkban, amelynek nagyon örültem, és ma is örülök, hogy ott laktunk, a testem nem érezte elég jól magát. Éreztem, hogy a ház vasbeton szerkezetű.
Nem tudtam, hogy az van-e, mert szemmel nem látszik, mi van a falak alatt, építészethez nem értek, nem mondta senki. Egyszer csak tudtam intuitívan, hogy vasbeton szerkezet, és azt érzi a testem. Attól egy picit a testben van egy szűkülés-, szorulás érzés.
És ahogy kimehettem a kertbe, ahol fák voltak, megnyugodtam. De amint mehettem ki a közeli erdőkbe, különösen a Pilisbe, teljesen megnyugodtam, és ott nagyon jól érezte magát a testi-energetikai-tudati rendszerem. Harmonikus volt.
Ezért aztán mindig vágytam ki a Pilisbe, hogy de jó lenne egyszer erdőben élni, benne az erdőben. Nem erdő szélén vagy egy faluban, ami közel van az erdőhöz, hanem effektíve az erdőben. És így végül sikerült egy kis ingatlant szerezni életem későbbi szakaszában a Pilis erdeiben.
Nyaralás alatt érzem az épületek és városok energia terét
És ez lett a nyaralással is.
Amikor trendi, w5-ös modern apartmanházakban kötök ki, vagy olyan utcákban, amiket turizmusra hoztak létre, és nincs helyi ember, helyi eredeti épület, természetes élet, akkor szenvedek benne. Persze kibírom, mert hivatalosan szép és jó. De amikor sikerül olyan helyre találni, ami természetes helyen van, akkor jól érzem magam.
Ezért egy nonkonform utazó vagyok. Azóta én nem is turistának hívom magam magam előtt, hanem utazónak. Így lett az életem mostani szakaszában, hogy a Kanári-szigeteken végigjártam több szigetet. Szinte mindenki a w5-ös, művi turista városokban landol, mert ha beütsz bármit a Bookingra vagy az Airbnb-re, akkor természetesen azok jönnek elő, hiszen ez az ő bizniszük.
Google: “A 10 legjobb strand” és a “titkos helyek” mind baromság, át vagyunk verve
És ha megnézed a „legjobb helyeket” egy szigeten, beütöd a Google-be, akkor szinte az összes weboldal, ami kijön – „a tíz legjobb beach”, „mit kell megnézni egy szigeten” –, turisztikailag érdekelt oldal.
Tehát azt fogják mutatni, ahol a kiépített turizmus van, hiszen annak éri meg oldalt csinálni és fenntartani, és annak költségeit megfizetni, aki ebből él, és ebből van a pénze.
Ezért ez egy bezárult kör: a „titkos beachek”, „a legszebb természeti helyek” és az ilyen című weboldalak mind turisztikai pontokat mutatnak, nem a valódi titkos beacheket és a valódi legszebb természeti helyeket.
Azok a „titkos, eldugott természeti helyek”, amelyek weboldalakon meg vannak hirdetve – odamész, és látod, hogy minden turista odarohan -, azok nem a valódi titkos, eldugott helyek.
Így aztán én is, mivel ez az iparág a turizmus kezében van, először a szigeteken és mindenhol a modern, művi helyeken kötöttem ki. De onnan nagyon hamar, autót bérelve, felfedeztem a szigeteket, és megtaláltam azt, ami természetes, ahol jól érzem magam.
Megtaláltam a valódi helyi emberek településeit, amelyeket a helyi emberek hoztak létre az évtizedek, évszázadok során, ezért élők és organikusak.
A turista településeket pedig a huszadik század végén, az ipari méretű tömegturizmus időszakában, az abból származó befektetési pénzből hozták létre. Kimentek egy természeti területre, ahol nincs semmi, markológépekkel kivájták a hegyeket, és mérnöki asztalon, pénzkeresésre tervezett copy-paste házakat építettek.
Én úgy hívom őket, hogy copy-paste házak.
Amikor látsz 30–50 darab turisztikai társasházat copy-paste-elve egymás mellett, úgymond turisztikai sorházakat vagy apartmanházakat, és látszik, hogy az összes utca, a térkő, a házak, a kerítések, a terek mind erre lettek létrehozva egyszerre, egy időpillanatban.
A turistavárosok: gettók, ipartelepek, ahol téged gyártanak
Egy mérnök agyából kipattanva az egész települést egy mérnök – vagy mérnökiroda – tervezte, valakinek a megbízására, azért, hogy végtelen sok pénzt termeljen. Valódi helyi emberek valós életet soha nem éltek és nem élnek ott, csak a néhány napig maradó, állandóan cserélődő turisták jönnek-mennek.
Ennélfogva számomra ezek nem városok, hanem turisztikai ipartelepek.
Ugyanúgy gyártelepek, ipartelepek. Itt a gyártelep nem ronda, hanem a szemnek szép, esztétikus. A gyártó üzem az apartmanház, a hotel; a termék pedig te vagy. Itt turistát gyártanak. Itt w5-ös turista élményt gyártanak, aminek a lényege: egyél, igyál, vásárolj ott, és költsd a pénzt.
Nincs élet, nincs kultúra.
Nem attól van kultúra, hogy beteszünk egy mozit vagy egy színházat a műtelepre – egyébként azok sincsenek az ilyen helyeken –, hanem attól van kultúra, hogy valós emberek élik a valós, valódi életüket egymással kapcsolatban, és abból hozzák létre a településeiket és helyeiket.
Amit én műturista-városoknak nevezek, Tenerifén egyszerűen úgy hívom, hogy turistagettók. Mert jól elkülönítve vannak ezek a városkák a sziget nagy részét kitevő természettől, a valódi helyi településektől és a természetes valódi helyi emberektől és élettől. Az élettől elzárt, mesterséges telepek, ahol a nyaralás élményét nem te, a nyaraló határozod meg, hanem szigorúan diktált, előre gyártott, bekeretezett élményt vásárolhatsz meg teljesen túlárazottan, a w5-ös modernizmus árnyékaként a maximális kizsákmányolásal. “Csak pár napig vagyok, egész évben erre vártam, most kifizetem az irreális árakat”.
Ezek turistagettók, turista-ipartelepek. Amelyek a kapitalizmus összes árnyoldalát felvonultatják. Látszat, tettetés, kizsákmányolás: a természeté (ökológiailag nem átgondolt, a természetet megerőszakoló települések, összeomló ökoszisztémák), a látogató embereké (túlárazás), valamint a helyieké.
A helyiek általában tragikus helyzetbe sodródnak minden szigeten a turizmustól. A külföldiek által tulajdonolt iparág alulfizetett rabszolgáivá válnak a saját szigetükön, a helyi élet, termelés és természetes kereskedelem meghal, mert felülírják a behozott idegen multik, és nem tudnak a saját szigetükön többé lakást venni maguknak, mert irreálisan felmentek a lakásárak.
A w5-nek megfelelően, ahol az alapparadigma az, hogy materialista életet élünk, a lényeg az egyéni élvezet és az érzékszerveknek szép ingerek, vizuálisan szépek, ezt adják el nekünk a maximalizált profit miatt. De hiába vizuálisan szépek, a lélek üres marad.
Így végül is Tenerifén eljutottam oda, hogy megtaláltam azt a kis helyi tengerparti halászfalucskát, ahol a lélek meg tud nyugodni, béke van.
Ahol az emberek helyiek, autentikusak, ahol nincs turizmus – vagy olyan minimális, néhány kiadó Airbnb-lakás van, hogy a jelenlétét nem lehet észrevenni, érzékelni.
Mindig csend van, csak a tenger zúgását lehet állandóan hallani. A szomszédok beszélgetnek egymással, és velem is. Emberi kapcsolat, élet van az utcákon. Nagy helyi fazonok és markáns karakterek laknak ott. Mindenki vigyáz mindenkire, ha bármi van, összeszalad a szomszédság, és együtt segít. Fantasztikus és csodálatos élmény a léleknek ilyen eredeti településen nyaralni, valós emberek között.
Úgyhogy itt találtam egy kiadó lakást annak idején, ott töltöttem egy hónapot nyári nyaralásként, és aztán egy barátommal közösen itt vettünk házat ezen a településen, ahol kiválóan érezzük magunkat.
Végül ezt a házat tettük meg az Integral Háznak, nyaraló- és elvonuló háznak, amelyben csoportterem is van. Így évente egyszer idehozok integrálos tanítványokat egy egyhetes, nyaralós elvonulásra, ahol ebben a szellemben élünk, vagyunk, önismeretezünk és rengeteget nyaralunk, de odafigyelő, érzékeny, tudatos módon.
Konklúzió: az önismeret megváltoztatja az érzékelést, az érzékelés pedig megváltoztatja azt, hogyan utazunk, mit keresünk mostantól.
Innentől nemcsak a hely és a környezet megválasztására hat az önismeret, hanem önismereti tükörré válik minden helyzet.
A nyaralás: önismereti tükör, amelyben magunkkal találkozunk
Az ilyen nyaralásaim során sokat vagyok egyedül, és ez egyben egy elvonulás is. Csak nem formalizált elvonulás, hanem informális, ahol mélyen megnézhetem, hogy mit is akarok igazán, mivel töltöm az időmet. A szokásos belső köreim tudnak oldódni, meg tudom figyelni, hogy mi az, ami nem oldódik, vagy nehezen, lassan oldódik.
Végül ki tudok jönni a hétköznapi élet pörgéséből, a természetszerűleg befixált testi és idegi állapotokból. Meg tudom figyelni, hogy ezek milyen mélyen hatnak rám, hol vannak a testben, mennyi időbe telik nekik kioldódni.
Nem könnyű, idő kell hozzá.
Tehát maga a nyaralás sem tud nem önismereti, kontemplatív, elvonulós folyamat lenni. És amikor az ember teljesen szabad, hogy most ezekben a napokban tényleg azt csinálok, amit akarok, egész nap, minden nap, bármely pillanatban, akkor a következő kérdés merül fel: Végig jól érzem magam a nagy szabadságban és a nyaralás alatt? A válasz: nem. A következő kérdés: Miért, amúgy végig jól kéne hogy érezzem magam?
Honnan jön ez a gondolat? És mennyire életszerűtlen!
Ha viszont nem az a cél, hogy végig jól érezzem magam, ami a w5 fake paradigmája, akkor egyáltalán miért nyaralok? Pillanatokon belül létkérdéseknél járunk.
Nálam néha kis krízisek állnak be, ahol a belső „mit csináljak, mit ne csináljak?” dolgok összecsapnak egymással, mint a hullámok.
Meditáljak? Kiránduljak? Sportoljak? Napozzak? Ússzak? Egyedül legyek, vagy a szeretteimmel? Menjek el szórakozni valahova, vagy a csendet ápoljam? Nyomogassam a telefonomat, vagy tegyem le és a környezetre figyeljek, ahová jöttem? Nézzem meg ezt vagy azt a látványosságot? Hagyjak mindent és csak csináljak magamnak egy többnapos ülőmeditációs elvonulást?
Ugyanúgy megy a vívódás, ha az ember teljesen szabad, hiszen annyi mindent csinálhatna. És ebből születnek meg a tényleg megérkezett, tényleg kinyugodott szakaszok, és váltják egymást néha a nehezebb szakaszokkal.
Szóval innentől, amíg élünk: önismeret.
Ezt nem lehet kikapcsolni, de nem is kell.
Néha a tanítványaim mondják, hogy túl sok az önismeret, most már elég! “Besokalltam” mondják, és el akarják dobni. Hogy hagyjuk abba, vége, kifizettem, megvolt a kurzus, viszlát.
Nem.
Soha nem lesz vége.
Ez egy ébredés. Ez egy felébredés.
Pihenni lehet, mást csinálni lehet, de a te lelked, a te tudatod, te magad fogod vágyni a továbbot, és nem tudsz többé visszamenni a bealudt állapotba.
Ha ezek a gondolatok közel állnak hozzád, akkor valószínűleg jól éreznéd magad azok között az emberek között is, akik nálam tanulnak az Integrál Akadémián. Ott ugyanezekről beszélgetünk. Szeptemberben új évfolyam indul. Gyere és tanulj integrál pszichológiát!
