Évente egyszer szervezünk Magyarországon egy hosszú meditációs elvonulást, amelyet Anuttara Beth Upton, angol meditációs tanár tart a Pa Auk Sayadaw-féle buddhista vipassana meditációs hagyományra alapozva, és saját tanítási módszere szerint.
A buddhista meditáció gyakorlatcentrikus. Nem vallási gyakorlás, hanem az elme elcsendesítésének és a megvilágosodásnak az útja, mely a szenvedéstől való mély szintű megszabadulást és annak felismerését eredményezi, hogy kik vagyunk valójában.
Az integrál életmódnak is fontos eleme, hogy legyen meditációnk, és képesek legyünk maradéktalanul lenyugodni, kitisztulni és a menedéket önmagunk tiszta tudatállapotában megtaláni. Ekkor függetlenek vagyunk, valamint a bölcsesség és az együttérzés alapján tudunk dönteni, mely a racionális elménél mélyebb harmóniát idéz elő.
A meditáció első fázisa az elme lecsendesítése, a tökéletes belső csend és nyugalom elérése a gondolkodás meghaladásával. Ezt a koncentráció gyakorlatával érjük el, amelyet szanszkritül szamathának neveznek, az elmét meghaladó, mennyei békét hozó, mélyen feltöltő koncentrált állapotokat pedig 8 dzsánának. Először ezeken megyünk végig. Ez a szuperkoncentráció a szellemi látást is megnyitja, amire a vipassana épül. A leggyakoribb meditációs tárgy a légzés, melynek gyakorlat neve anapána, de más tárgyak is lehetségesek. Ebben a szakaszban földöntúli boldogságot érünk el, amelyben túljutunk a sóvárgás és az elutasítás nyugtalan hullámzásain, megtanulunk belül elengedni és megbocsátani. Ezt segíti a mettának nevezett szisztematikus szeretetmeditáció is.
Amikor erős a koncentráció, és a gondolkodás és érzelem örvénylései elültek, teljes a csend és a figyelem, akkor további mentális képességek állnak be. Ilyen az upékkhának nevezett semlegesség, vagyis a nyugalmi középpontban maradunk és nem billentenek ki a dolgok. Ilyen a szatinak nevezett éberség is, mely felfokozódik, és ezáltal képessé válunk a belső folyamatok maradéktalan megismerésére. Meglátjuk az elme, a test, és kívül a világ valóságainak végső természetét: a múlandóságát (anicca), az éntelenségét (anatta) és szenvedés tartalmát (dukkha). Ez vezet a teljes elengedéshez és feloldódáshoz.
A valóság végső természetének belátása elvezet ahhoz, hogy minden feloldódik és elengedjük a dolgokba való kapaszkodást. Ekkor tudunk annyira mélyen elengedni és feloldódni, hogy visszatérünk oda, ahonnan jövünk, ahonnan származunk, és ami örökké vagyunk. A tudatunk eredeti természete, az elpusztíthatatlan isteni énünk, melyet a buddhizmus nirvánának, a kereszténység pedig megszemélyesítve atyának nevez. A szintén meditáló keresztény misztikus szentek ugyanezt únió misztikának, vagyis az istennel való misztikus egyesülésnek nevezik. Ez egy valós emberi élmény, amelynek átélése megváltoztat bennünket, és amely átéléshez nem kell istenben hinni. Akár hívők vagyunk, akár ateisták, a meditáció gyakorlata idővel meghozza a megtapasztalást. Bővebben a meditációról az elvonulás oldalán tudsz olvasni.
Anuttara, Beth Upton angol származású buddhista vipasszana-dzshána meditációs tanító, aki 2008 és 2018 között 10 éven át buddhista szerzetesnő volt a burmai théraváda hagyományban, Sayalay (szerzetesnő) Anuttara néven, 2018 óta pedig világi meditációs tanítóként folytatja tovább a dharma átadását.
Az Anuttara nevet mesterétől, Pa Auk Sayadaw-tól kapta. Sayalay Anuttara beavatott szerzetesnőként, a 10 sílát tartotta 10 évig, azaz az alapvető öt erkölcsi előíráson (pancsa síla) túl, követte a szerzetesekre vonatkozó 5 felsőbb előírást. 2017 óta tevékenységét egyre inkább Európába helyezte, egy meditációs központ létrehozásán munkálkodik Spanyolországban, és elvonulásokat vezet Gánti Bence meghívására Magyarországon, 2017 óta.
Anuttara sajátossága, hogy nem csak egy módszert tanít, hanem személyes interjúkat végez az emberekkel, és a számukra megfelelő személyes instrukciókat adja. A meditációt a théraváda buddhista hagyományban, a Buddha beszédeit tartalmazó eredeti szentirat, a Páli Kánon szerint tanítja a samatha és vipasszana gyakorlatokat. Noha fő iskolázottsága a Pa Auk vonalból származik, független tanítóvá vált, rendkívül tapasztalt mind a jhána, a vipassana és a nirvána állapotok megvalósításaiban. Bővebben Anuttaráról az elvonulás oldalán tudsz olvasni.
A meditációs elvonulás életünk szent időszaka, ahol az életünk, sőt a létünk legmélyebb kérdéseivel foglalkozunk, méghozzá sajátélmény-szerűen, amely átalakítja a lényünket. Ez csak kis mértékben lehetséges a hétköznapi életvitelünk közepette. Ősidők óta ezért az emberek átmeneti időszakra elvonulnak a hétköznapi életükből, és intenzív gyakorlásba kezdenek. A nagy vallásalapítók, Krisztus, Buddha, Mohamed és mások is így tettek, és ősidők óta a legtöbb kultúrában mások is.
Az elme egy elvonulás alatt fokozatosan csillapodik, a tapasztalatok szerint 7-10 nap legalább szükséges ehhez. Ezért a komolyabb elvonulások minimum 10 naposak. Az egy hónapos már erősebb. A több hónapos nagyon begyorsítja a fejlődést, ami elérhető keleti kolostorokban, itthon pedig a 10 vagy 30 napos érhető el. Noha egy elvonulástól szinte senki nem világosodik meg, azonban nagyban előrelép a meditációs elmélyülésben, és megérti a meditáció alapjait. Ugyanakkor ismerünk személyesen gyakorlókat, akik megvilágosodtak az évek során. Kétely nélkül állíthatjuk, hogy ez egy valós dolog, és nem a fantázia szüleménye.
Az elvonulás intenzív csendes ülő meditációt jelent, egész nap. Ezt tarkítják a szünetek, az interjúk a tanárral, a reggeli és esti kiselőadások, és a napi kétszeri étkezés, reggel és délben. Kezdetben napi 3-4 óra ülést jelent, majd amikor természetesen elmélyül a gyakorlás, akkor napi 10-12 órát. Az elvonulásainkon a gyakorlóra bízzuk ezt, az ülés mértékének természetes növekedését. Az elvonulásokon végig nemes csendet tartunk, vagyis némasági fogadalmat teszünk és nem beszélünk egymással. Csak a tanítóval beszélünk az interjúnk alatt. Felhagyunk az internetezéssel, laptopozással, emailezéssel, munkával, olvasással és a telefonálással, egyszóval minden gondolkodást serkentő mentális művelettel. Szexuális önmegtartóztatásban élünk, és más szabályok is segítik a meditációt. Az elvonulás összes szabálya megfelel a 2500 éve gyakorolt hagyománynak, semmit nem tettünk hozzá és nem vettünk el belőle. A buddhista kolostorok szabályai és tisztasága szerint élünk és gyakorlunk 10 vagy 30 napig. A szabályokat és a napirendet az elvonulás oldalán tudod megnézni.
A dhamma tanítása, átadása és a meditáció ingyenes. Pénzzel nem mérhető érték, ezért pénz nem kérhető érte. Az általunk tartott elvonulásokat, 2500 éves hagyomány szerint mi is ez alapján szervezzük 2017 óta, évente. Ezért a tanító Anuttara, a szervező Gánti Bence és a segítők mind adományból adják a munkájukat, és nem kapnak érte fizetséget.
Az elvonulások költségeit (szállás, étkezés) csak adományokból (dana) finanszírozhatjuk, ezért adományoznak a résztvevők, más emberek ülésére. A résztvevő nem a saját költségei kifizetésére adományozhat, hanem egy következő elvonulás szervezésére adhat, hogy mások is meditálhassanak. A résztvevő önköltségeit pedig valaki más fizette ki egy korábbi adományozás során. Ez a rendszer így működik ősidők óta, kiküszöbölve az egó tevékenységét a pénzen át, biztosítva az önzetlenséget, a jószívűséget, amely a meditációs út fontos része. Többet az adományozásról az elvonulás oldalán tudsz megnézni.
Az elvonulásokra általában túljelentkezés van, ezért kérünk csak akkor jelentkezz, ha biztos vagy benne, hogy részt szeretnél venni és részt is tudsz venni, végig. Az elvonulás weboldalán olvashatod át a teljes leírást, amely kötelező a jelentkezés előtt.