Miért nem léteznek w5-ös emberek, w6-os országok vagy „w3-as politikusok”?

Az előző írásom után sok érdekes komment érkezett. Ezekből azt vettem észre, hogy a legtöbb félreértés nem is a politikáról szólt, hanem arról, hogyan gondolkodunk a tudatszintekről és az emberekről. Leegyszerűsítően – “ő egy szint”, például w3-mas. Ő egy mentális zavar kategóriába tartozik, például ”nárcisztikus”. Megdöbbenve nézem, hogy hirtelen a több millió klinikai szakpszichológus országa lettünk: képernyőn keresztüli, azonnali diagnosztizálási képességgel! Ezen túl sokan szilárdan hisznek az igazunkban – “Ez így van, te nem látod?!”

Ezen cikk kiemelt képének azt a képet választottam, amikor Magyar Péterrel találkoztam az országjárása során. Van, aki nagyon örül a képnek, és úgy véli: „Jó, hogy a Bence a politikáról is beszél.” Lehet, hogy van, akinek nem tetszik, és egyenesen csalódott bennem. Azt mondja: “Úr Isten, Bence, nem látod, hogy ő egy őrült, nárcisztikus, pszichopata és tönkremegy az ország?”. Olyan kommentet is kaptam, hogy “egy pszichológusnak nem kellene politikával foglalkoznia”. Ezekre is fogok válaszolni alább.

Az első, amit a kommentekből láttam, az, hogy sokan úgy olvasták a cikket, mintha azt állítanám, hogy egy ember vagy egy ország egyszerűen „w3-as”, „w4-es”, “w5-ös”, vagy „w6-os”. Pedig az integrál pszichológia éppen ennek az ellenkezőjét tanítja: egy finom bontású, összetett, rétegzett – ennél fogva integráló, a sok részt egyben látni tudó – elemző képességet. Az Integrál Akadémián, amikor a tudatszinteket kezdjük tanulni, talán ez az első dolog, amit hangsúlyozok: nincsenek w5-ös emberek. És nincsenek w6-os országok sem. Orbán, Magyar, Trump, Obama és a többi nem “w3”-mas vagy “w5”-ös, vagy “w6-os” emberek. Hanem összetett, sokrétegű emberek.

Rétegek vagyunk, nem bedobozolt kategóriák

Az emberi személyiség nem egyetlen fejlődési szintből áll, hanem több szintből és rétegéből épül fel. Ugyanez igaz a közösségekre, szervezetekre és országokra is. A nemzetközi integrál közösségben, így elemzünk; számos ilyen ábrát láttam már, vagy éppen készítettem magam is. Mindig egy rétegzett tortaszelet jut eszembe erről, amikor az integrál iránt érdeklődőknek először tanítom, mert ezt azonnal meg lehet érteni és jegyezni. Ha oldalról nézzük a tortaszeletet, akkor jól látszanak a különböző rétegek. Van, amelyik vastagabb, van, amelyik vékonyabb, de mindegyik ugyanannak a tortának a része. Így egyben a torta egy réteg, egy szint.

A tudati fejlődési szintek és az azokból álló személyiség is így működik. Egy emberben egyszerre jelen vannak a w3, a w4, a w5, a korai w6, sőt a korábbi szintek is, a w2, w1,w0 és a magasabb szintek csírái is. Nem az a kérdés, hogy „milyen szintű ember?”, hanem hogy milyen szinteloszlású, és hol van a gravitációs középpontja. Valamint az, hogy egy adott élethelyzetben és életszakaszban melyik réteg válik hangsúlyossá. Ez óriási különbség.

Magyar Péter. Nem egy emberről, hanem egy működésről beszélünk.

Többen Magyar Pétert is szóba hozták. Én őt sem tudnám egyetlen tudatszinttel leírni. Sok olyan megnyilvánulását láttam, ami értelmes, racionális, ésszerű, szakszerű, korrekt, mások felé felnőtt és partneri, stratégikus és demokratikus. Ezek w5-ös állapotok, jellemzők. Amit a parlamentben vagy egy-egy interjúban látunk, az számomra sokszor hordoz egy erőteljesebb w3-as dinamikát: erőt, konfrontációt, beleállást, közepes mértékben kiengedett, majd ott megfogott indulatot, ami az indulatkontrollt is mutatja, ami fontos önszabályozási képesség a w3-mas szinten. És van olyan is, amikor azt érzem, “most már ezt nem kellene, leállhatnál”, a másik fél kritizálásával és verbális támadásával, mintha be ragadt volna ez a gomb.

Ez a kampányban valószínűleg jól működött, és szükség volt rá, viszont hosszú távon én örülnék, ha ez egy nyugodtabb, és arányában több w5-ös énállapotba mozdulna el a parlamenti megnyilvánulásaiban. Ezzel együtt Péter ettől nem “w3-mas”, hanem az összetett énállapotainak palettáján áll; ez az egyik tortaréteg, mint mindenkinek.

Pétert erősen és némileg egyoldalúan látjuk, ahogyan a parlamentben és az interjúk során viselkedik. De nem csak ezt látjuk! Mutatják, ahogy utazik, találkozik, kezet fog, tárgyal, és én ebben sok w5-ös, laza, fiatalos, egyenrangú énállapotot látok. Sőt, sok örömöt, jó kedvet is. Úgy látom, élvezi, pörög, humorizál, megéli, és ezt jó látni. Egy intelligens, civilizált kapcsolódást látok a külföldi vezetőkkel, nem pedig egy mindenkinek folyton beakasztó, magát fensőbbségnek beállító, pökhendi trollkodást. Az előbbi w3 lenne, ez pedig w5. Amikor pedig kiáll mások jogaiért, megjelenik a szívenergia, és elérzékenyül azok korai w6-os, zöld énállapotok.

A parlamenti szóbeli csatározásokban viszont számomra is sok a másik oldal “cseszegetése”, ami a kampány alatt jól szolgált, de most már ezt le kellene szabályozni szerintem, és átállni egy civilizáltabb, w5-ös szintre. Ettől Magyar Péter nem „w3-as” ember, hanem ez a jellemző ebben a kontextusban vastagabb, mint amit én javasolnék. Ettől nem az van, hogy „a kormány w3-as”, vagy hogy „Magyar Péter nárcisztikus”, hanem egy összetett, rétegzett személyiségben ebben a kontextusban domborodik ki a w3-as szintjének ez az oldala.

Minden szintnek van nagyon fontos jó oldala és árnyéka; nem az a helyzet, hogy az egyik szint jó, a másik rossz.
És van egy dolog, amiben nem látok bele: nem tudom, milyen a parlamentben ülni és a politika gyújtópontjában lenni. Könnyen meglehet, hogy Magyar Péter önmagától nem tenné ezt ilyen hevesen. Ez egy kölcsönös dinamika is mindig a felek között (és különösen a mostani felek között), egy olyan mező, ahol ez erős, és ahol maga is lehet, hogy többet tölt ebben az állapotban, mint ahogyan számára természetes lenne.

Orbán Viktor. Itt sem egy emberről, hanem egy működésről beszélünk.

Orbán Viktor esetében sem egy szintről beszélünk, Orbán nem w3-mas, vagy w5-ös, hanem ő is sokszintű, és megfigyeltem nála w2,w3,w4,w5 és ha nem is sokszor, hanem egyszer korai w6 zöld pillanatot is. Ráadásul mindezt távolról, a médián keresztül, személyesen nem ismerem. Tagadhatatlan az esze, az intellektusa, a korai w5-ös demokratikus, polgári értékrendje. Viszont amivé vált később, ő és a rendszere, ott a tortaszeletben olyan vastaggá vált a w4 és w3 árnyékainak jelenléte, sőt w2-es árnyékok is (a családnak osztás, miniszterelnöki pozícióból), és olyan vékonnyá az egészséges w5, mindennemű korai w6 nélkül, hogy talán ezért is döntött úgy a szavazók nagy része, hogy mást választ.

Miért nem beszélek „w6-os országokról”?

Egy ország is több tudatszint-rétegződéséből áll. Gyakran kérdezik, hol van a földön w6-os ország? Van-e már integrál szintű ország, vagy kormány?

Az Integrál Akadémia második évében, a Spiráldinamika napján, mindig megmutatok egy ábrát, amelyet egy amerikai spiráldinamikai szakértő készített 2005-ben, az egykori NDK és NSZK összehasonlításáról. A spiráldinamika a wilberi tudatszinteknek megfeő szinteket színekkel jelöli, és azt a társadalmakra, a szervezetekre, és a politikai állapotokra vetíti. Megalkotója, Dr. Don Beck, Nelson Mandela tanácsadója volt, és pszichológus szakértőként így segített Mandélának a dél-afrikai apartheid felszámolásában. Mandela már ismerte az integrál tudatszinteket, és képes volt ő is ebben gondolkozni. Az egykori miniszterével, aki részt vett a folyamatban, beszélgettem az afrikai integrál konferencián.

A spiráldinamikai ábrán jól látszik, hogy nem egyetlen szint jellemzi az országokat, hanem különböző vastagságú rétegek épülnek egymásra: a bézs (w1, túlélő), a bíbor (w2, rokoni-kapcsolati), a piros (w3, impulzív-törzsi), a kék (w4, szabálykövető-tradicionális), a narancs (w5, modern-versenypiaci), a zöld (korai w6, posztmodern-érző), a sárga (közép w6, integrál szintismerő, komplexitást kezelő).

Ezért sem helyes azt kérdezni, hogy egy ország „w6-os-e”. Sokkal pontosabb azt mondani, hogy egyes tudatszintek vastagabbak, meghatározóbbak benne, mint mások, és azt, hogy hol van a gravitációs középpont, a közösen megállapodott, hivatalos, fő konszenzus realitása, amihez képest vannak szintek lefele és felfele is a rendszerben . Ahogy egy tortaszeletben is egyszerre több réteget látunk, úgy egy társadalomban is egyszerre jelen vannak a különböző fejlődési szintek.

Az életem egy korábbi szakaszában 7 évig éltem az USA-ban, méghozzá Kaliforniában. Ott tapasztaltam meg először igazán, milyen az, amikor a modern w5 és a korai w6 egyszerre nagyon erősen jelen vannak a mindennapi kultúrában. A w5 – a demokrácia, a szakmaiság, az ösztönző versenyalapú, magas szintű vállalkozói szemlélet – önmagában is klasszisokkal erősebb volt, mint bármi, amit korábban Magyarországon átéltem. Erre épült rá a korai w6, zöld is: az egymásra való kifinomult, érzékeny kapcsolati odafigyelés, a szabadon hagyás és egymás elfogadása, valamint a másság és sokszínűség elfogadása. Igazából ott már nem elfogadásról beszélünk, hanem élésről.

Magyarországon sem mondjuk, hogy “a kunok, a jászok és a bácsok elfogadása”, hanem annyira beépült, hogy már nem nézzük, hanem éljük az egységünket. Kaliforniában ugyanilyen, ha valaki európai fehér, latino, fekete-afrikai származású, hetero- vagy homoszexuális, hogy már nem azt nézzük “ó, de szép elfogadni” (mert az még mindig megkülönböztet!), hanem ezen túl vannak és élik az egységüket.

A kora w6 zöld már teljesen beépült a hivatalos közvalóságba, jóval előrébb tartanak. Ugyanakkor a w4 is nagyon erős volt: az emberek betartották a szabályokat és becsületesen játszottak a közösen elfogadott keretek között. Az USA-ban, és Kaliforniában különösen. Ott az emberek azonnal, egy másodpercen belül szólnak rád, ha valamit nem a szabályok szerint csinálsz, és nem a rendőrök! Az utca embere szól rád, de rögvest. Na ez a demokrácia. Ez a népben van, nem a betartatott hatalomban.

Ez a jó értelemben vett w4 és w5 együttese. Egy egészséges demokrácia a szabályok w4-es betartására épül. Nekünk, magyaroknak, ezt is gyakorolnunk kell. Nálunk alaprutin a korrupció. Azt hiszed, hogy csak a politikában, és benned nem? Nos, akkor gondold át a következőt, mert itt szinte mindenki korrupciót szeretne. Vagyis azt, hogy ha jóban vagyunk, akkor lazítsunk a szabályokon és ránk ne vonatkozzanak azok.

Magyarországon a jóban levés, és a szeretet jele, hogy “rendben, neked külön eljárást adunk, neked eltekintünk a szabályoktól, gyere, megoldjuk könnyebben, gyorsabban, külön”. Mindig amikor ezt kéred, várod valakitől, vagy elfogadod, ha épp felajánlják tudd: most w3-ba mentél, és korrumpálod a demokráciát.

Ehelyett a fordítottját gyakorold: Válaszolj úgy, hogy “szeretném, ha ugyanaz vonatkozna rám, mint másokra. Köszönöm, nem kérem a személyes kapcsolatunk miatt a kibújást a többiek és a szabályok alól”. “Az én létem legyen a demokrácia építőköve”. A demokrácia nem az, hogy elmegyünk szavazni, és egyébként azt csinálunk, amit akarunk egocentrikusan, és hagyjon mindenki békén. A demokrácia az, hogy a társadalom játékszabályai szerint játszunk.

Európában pedig Hollandia és Dánia, részben pedig Svédország képviselik ezt a korai w6-os, zöld kultúrát a legerősebben. Ettől azonban ezek az országok sem „w6-osak”. Egyszerűen a korai w6 rétege jóval vastagabb, mint nálunk.

Fontos ugyanakkor egy másik félreértést is tisztázni. A korai w6, melyet a zöld színnel is jelölünk, még nem azonos az integrál tudatossággal, az nem integrál szint. A zöld szintnek megvannak a maga értékei, de a maga elakadásai és fixációi is. Az integrál – vagyis a közép- és késői w6 – éppen ezek meghaladásából született meg, magból, a zöldből nőtte ki magát. Nem én találtam ki, és nem is Ken Wilber. Ez egy valóban megfigyelhető fejlődési irány, amely arra tesz kísérletet, hogy a zöld értékeit megőrizve, annak korlátait is meghaladja. Erről szól többek között Frederic Laloux A jövő szervezetei (Reinventing organizations) című könyve is és a nyomában kibontakozó Teal szervezetfejlesztési, nemzetközi mozgalom.

W6-os tudatosság – az empátia, a sokszínűség elfogadása, az önismeret, és a komplex rendszerszemlélet megjelenése, valamint fejlődése

A w6 tehát egy gyűjtőfogalma három tudatszintnek. A poszmodern zöldnek, ami még nem integrál, és a közép- és késő w6-os szinteknek, amelyek mindkettője integrál, csak annak egy korábbi szakasza, a teal (a spiráldinamikában ez a sárga) és a türkiz. A koraiban az empátia, a sokszínűség elfogadása, az önismeret és a szívnyilás jelennek meg. A közép- és későbbi szinteken pedig az összetettség, azaz komplexitás kezelése, egységes rendszerbe kapcsolása (rendszer szemlélet és holisztikusság) és az önismeret mélyebb, teljes, terápiás mélységű szintje, összekapcsolva azt a magasabb tudatállapotokkal.

Noha a három szint más, azért néha mégis egyben tárgyaljuk, mert mindazt az újat megtestesíti, amit a modern, önkereső ember csinál. Az új szeleket, a tudatosságot, önismeretet, belső fejlődést, és az ezen értékekre épített újszerű tevékenységeket. Egy kedves barátom azt is felvetette, hogy az önismeret, a pszichológia vagy a belső fejlődés talán mindig is része volt az emberiségnek. Én ezt másképp látom, pontosabban árnyaltan.

A paraszti bölcsességek, a vallási hagyományok vagy a tradicionális kultúrák rengeteg értéket hordoznak. De egészen más dolog életbölcsességekről beszélni, miközben tradicionális szerepviselkedésben vagyunk, mint és őszintén feltárni saját sérülékenységünket, tudattalan működéseinket, kapcsolataink dinamikáját vagy traumáinkat és erről egy csoportban vallani mindenki előtt

Az olyan fogalmak, mint a tudatalatti, az árnyékmunka, a sémák, a személyiségzavarok, az indulatáttétel vagy a flow-élmény a modern pszichológia eredményei. Ezek nem voltak jelen a modernitás előtti világban. Ez nem azt jelenti, hogy régen minden rossz volt, ma pedig minden jobb. Inkább azt, hogy az emberi fejlődés új rétegekkel gazdagodott, és jobban fel van ébredve. Olyan dolgokat vesz észre magában, amelyek korábban ott voltak, de nem vette észre, így szavai sem voltak rá, nemhogy beszélne róla. Az emberiség ma jobban fel van ébredve. Akkor is, ha még tele van ellentmondásokkal, külső és belső csatákkal.

Magyar Péter nárcisztikus, esetleg pszichopata, vagy borderline?

Eddig ezeket a mentális zavar kategórizálásokat láttam, hogy egyes laikusok ráolvasták Magyar Péterre. Én nem látom benne azt, hogy nárcisztikus lenne, sem a többi felsorolt fogalmat vagy bármilyen mentális zavart. Azt látom, hogy van, amikor erőből nyomja, és azt is, amikor sokszor nem. Azt látom, hogy élvezi a helyzetét, a sztárságot. De ettől nem nárcisztikus. A magyarok alapvető tévedése, hogy önmagunk, a figyelem és a ragyogás élvezete nárcizmus lenne. Ez kulturális fixáció, és abból jön, hogy le akarjuk fojtani egymást. Ezt szoktuk meg. A csendes, alázatos, nem nagyon látható, “jó ember” hamis képe él bennünk, ami a középkor maradványa. Ez az elnyomottság, a w4 es szint árnyékának az állapota, nem pedig az egészséges, felszabadult, a világ elé magabiztosan kiálló, sikeres w5-ös individuumé. Ugyanaz az önmagát és életét élvező, a figyelemnek és ragyogásnak örülő, és azzal élni tudó és akaró ember képe,

Az Egyesült Államokban az alapvető norma. Senkinek nem jut eszébe a “nárcisztikus” szó erre, mert számukra nem természetes, ha valaki elfojtja magát és csendben megbújik. Ráadásul a csendben meghúzódó látszólag alázatos ember, főleg ha az alázat fontosságát hangsúlyozza (azaz elvárja mindenkitől), arról tanuskodik, hogy pont őbenne van elfojtott hatalomvágy, mert nincs elég hatása a világra. Innét irígyen néz tudattalanul a sikeresre, és sietve keres rá egy leértékelő mentális probléma fogalmat, hogy megnyugodhasson a lelke. A másik rossz, ő jó, és visszaállt a világ egyensúlya, de ehhez az is kell, hogy a másik egyetért vele ebben és visszaigazolja ezt neki. Rossz célra használják a nárcizmus kifejezést a hozzá nem értő emberek, félrecimkézve a sikeres, nagyhatású, magabiztos vezetőket.

Az emberek laikusan, ismeretek és tudás nélkül és valódi diagnosztikai folyamat nélkül jelentik ki ezeket, ami szerintem nem elfogadható. Ez olyan, mintha azt mondanák pár perces videóból, úgy, hogy nem vagyunk orvosok: “Magyar Péter agydaganatos.” “Magyar Péter végbélrákos” abból, ahogyan beszél a parlamentben. Hát nem lenne abszurd? És ha egy orvos mondaná ezt? Az nem lenne abszurd? Nem azt mondanánk, hogy, doktor úr, biztosan meg tudja állapítani a tévéből? Nem kellene behívni a személyt vizsgálatra, hogy ezt megállapítsák? Nos, számomra éppen ilyen abszurd, amikor ilyen mentális zavar kategóriákat jelentenek ki az emberek közéleti személyekről. De amikor a párjukról teszik, az sem jelent többet általában a szitkozódásnál. Ezek nem legitim diagnosztikák, viszont borzasztóan alázó és megbélyegző a másikra ezeket mondani, és ezzel másokat azok erős elértékelésére hívni.

Ezek megállapításait sosem tehetjük meg a tévéből, hanem élő találkozások, valós emberi interakciók alapján lehet diagnosztizálni. Meg kell ismerni személyesen az embert. Vannak tesztek is, de a legőszintébb még csak nem is a teszt, hanem az emberi kapcsolati élmény, az egymás megismerése során, egy terápiás folyamatban. Egy pszichológus így dolgozik.

Végül, ha meg is állapítunk valakiről klinikai mentális zavart szakemberként, azt nem írjuk ki róla a Facebookra!

Jó hír, hogy már ott tart a társadalom, hogy pszichológiai fogalmakat használjon. A rossz hír viszont az, hogy ezt még jelentősen lebutítva, keveset tudva, és gyakran tévesen teszi. Csak néhány fogalmat ismer, mondjuk 1000 értékes pszichológiai fogalomból 5-öt, és főleg a nagy szenvedést hordozó és súlyos fogalmakat, például “trauma”, „nárcisztikus”, „abúzus”. Majd sok mindenkire ezt mondja rá, személyes ismeretség, diagnózis nélkül, nyilvánosan. Szerintem ez alacsony színvonalú és méltatlan. Ne tegyük!

Az integrál szemlélet nem leegyszerűsít, hanem összekapcsol

Talán ez a legfontosabb üzenet, amit az előző cikkhez adok. Az integrál pszichológia nem arra való, hogy egyetlen színnel vagy számmal címkézzük az embereket, a politikusokat vagy az országokat. Éppen ellenkezőleg.

Arra tanít, hogy egyszerre több nézőpontot tartsunk a kezünkben és azt egységben, integráltan lássuk. Hogy meglássuk a rétegeket. Hogy megértsük, melyik működés mikor kerül előtérbe. És hogy elfogadjuk: ugyanabban az emberben, ugyanabban a közösségben vagy ugyanabban az országban egyszerre lehet jelen több fejlődési szint is. Szerintem ez az integrál szemlélet egyik legnagyobb ajándéka. Nem egyszerűbbé teszi a világot, hanem pontosabban megéthetővé és kezelhetővé teszi a komplex világot. És az ebben rejlő elfogultságtól, végső soron emberibbé, jobb szívűvé, és barátságosabbá.

Most arról beszélek, amikor valaki jól használja az integráltat, ahogy rendeltetett. Ugyanis az integrált, ha felszínesen ismeri valaki, és a személyiségünk semmiben nem változott közben, akkor az elménkkel ugyanúgy lehet szívtelen, cimkézős mentális csatára használni, mint bármilyen gondolatiságot. Ezért az Integrál Akadémiába bele van építve egy hároméves terápiás csoport, és minimum egy 10 napos meditációs elvonulás, mert senki nem juthat el a tanúsítványa megkapásáig úgy, hogy csak elméletet tanult, és nem dolgozott a személyisége (azaz egója) korrekt, pszichoterápiás színvonalú megdolgozásán, és ezzel járó a szíve mélyebb megnyitásán, olyan folyamatok, amelyek az integrál gondolkodás alapjai. Egy gondolkodás az nem csak logika, hanem szív- és személyiségállapot is.

Az integrál pszichológia egyik legnagyobb ereje, hogy segít árnyaltabban látni önmagunkat, másokat és a világot. Nem címkéket ad, hanem összefüggésekre mutat rá, és a komplex világot képes kezelni

A világ egyre komplexebb, azaz egyre összetettebb. Komplex, összetett azt jelenti, hogy sok elemből áll; az elemek másmilyenek, mégis együtt, egyben kell élniük. 1927-ben, csak 100 éve! Az emberiség 2 milliárd főből állt, ma pedig 8 milliárdból. Akkor egy vallás volt, és kezdeti tudomány, ma a tudomány több ezer ágra diferenciálódott, a technológia végtelen komplex, az összes vallás és a spirituális minden iskolája elérhető, a pszichológa akkori egy.kétiskolája helyett több száz hivatalos, és több száz alternítv müdszer elérhető, és egy darab állami rádió helyett 4 milliárd ember mond egymásnak napi többmillió üzenetet a social media felületeken.
Ez felfoghatatlanul komplexebb, összetettebb valóság, amire nem lesz elég hogy rávágjuk “w3!”, “nárcisztikus!”, “jó!”, “rossz!”. Részletes, átlátó, megértő, a komplexitást kezelő, mélyebben együttérző, szív alapú gondolkodásra van szükség a 21.században.

Ha pedig szeretnéd mélyebben megérteni a tudatszinteket, az integrál szemléletet és azt, hogyan alkalmazható a személyiségfejlődésben, a kapcsolatokban vagy akár társadalmi folyamatok értelmezésében, akkor tarts velünk, és tanuld meg ezt nálunk. Ennek a megtanulása nem egy-egy cikk vagy könyv elolvasásával történik. Hanem egy szép, nagyon érdekes, és nagyon kellemes felépített folyamat, amelyre várunk szeptemberben, az induló képzésünkön az Integrál Akadémián!

Egy pszichológus foglalkozzon-e politikával?

Aki azt gondolja, hogy a pszichológia csak a mentális zavarosok segítésével foglalkozik, az erősen tájékozatlan. A pszichológiának számos alkalmazási területe van, van társadalmi jelenséget elemző szociálpszichológia is, van effektíve politikai pszichológia is, és van integrál pszichológia, amely összekapcsolja az egyéni belső világ lélektanát és külső társadalmi jelenségekkel, hiszen azok nem mások, mint a belsőnk kivetülései, mi csináljuk a társadalmat.

A pszichológia adott ágai már réges-rég foglalkoznak a politikával. Az 1900-as évek elején a tömegpszichológiával foglalkozott Le Bon. 1920 és 1945 között a propaganda és a politikai meggyőzés pszichológiáját kutatták. A II. világháborút követően Adorno az autoriter személyiséget, Milgram az engedelmességet, Asch a konformitást, Zimbardo pedig a hatalmat és az alárendeltséget kutatta. Az 1970-es évektől a politikai pszichológia önálló tudományterület lett. Napjainkban több ezer pszichológus kutat olyan témákat, mint a polarizáció, a populizmus, az összeesküvés-elméletek, az identitás, az álhírek hatása, a vezetői döntéshozatal vagy a társadalmi bizalom.

Az integrál pszichológiában külön ága van a politikai elemzésnek. Wilber több könyvében is elemzi a politikát. Dr. Don Beck spiráldinamika-szintmodellje Nelson Mandélának nyújtott támogatást. Svájcban létrehoztak egy integrál politikai pártot, Londonban pedig egy új politikai társadalmi mozgalmat.

Jómagam természetszerűleg látok folyamatokat az integrál modell szinttudatos szemléletével. Én nem politikus vagyok, aki egyik oldalhoz tartozik, tehát nekem nem az a kérdés, hogy fideszes vagyok, vagy tiszás, hanem hogy bármelyikben hogyan látom az adott tudatosság szintet jelenlétét, eloszlását és működését, hol látom a szintek szerint az előrehaladást, és hol a visszalépést.

És végül azt is vallom, hogy a politikusoknak is kell terápia, és lehet, hogy eljutunk oda, hogy 100–300 éven belül ez, mint társadalmi igény és követelmény, már ott lesz.

Hogy miért gondolom ezt, és hogy gondolom pontosan, azt ebben a beszélgetésben fejtem ki ezt, ha érdekel itt hallgasd meg: