Augusztusban egymást érték a természeti katasztrófák. Földrengés Kolumbiában, melyet Ecuadorban és Panamában is erősen éreztek, miközben a közép-amerikai térségben is több kisebb rengést mértek. Európában hőkupolák jönnek, 42 fok, egyik a másik után. Te tavaly ismerted ezt a fogalmat? Ma a szókincsed természetes része. Ugyanezen napokban súlyos tájfun és áradások Kína, nekik ez most a „Paks”, Pakisztán, Nepál, Banglades, Bhután és Burma rendkívül heves esőzések, nekik ez most a „Duna félelemetesen alacsony”, Kanada és az USA 591 erdőtűz ég egyszerre.

Leapadt folyók, kiszáradó tavak Európa szerte. Idén sokkal több az erdőtűz és több európai országot érint, mint szokott. Két évvel ezelőttig a szaharai homokbetörés (calima) évente 21 napot tört be a Kanári-szigetekre, azóta ez a szám évi nagyjából 140 betörésre ugrott. Valami „kilukadt” a szaharai rendszerben.

Az Atlanti-áramlat ténylegesen lelassult. Én ettől féltem a legjobban, amikor először az Al Gore „Kellemetlen igazság” (An Incovenient Truth) dokumentumfilmben láttam, úgy 15 éve. Ott a tudósok feltételezett lehetséges előrejelzése volt, nem aktuális történés. Most történik. Rendkívüli tengervíz-hőmérsékletek világszerte. Az, hogy elolvadt a gleccser, ma már “nem is news”.

A Föld 2026-ra gyorsabban felmelegedett, mint a tudósok megjósolták. Minden történik, amit bejósoltak a New Age-es látnokok a 70-es, 80-as években és a globális felmelegedést kutató tudósok az elmúlt 20 évben. Amiről a Hopi indiánok jóslata is szól. A 90-es években azt mondtunk: „majd lesz”, „jön”. Ma már azt mondjuk, hogy ez nem majd lesz, hanem már van.

Miért történik mindez?

A nyugati mindsetünk, amely a tudományunkon alapszik, azt mondja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás miatt van ez, amit mi bocsátunk a levegőbe, és elrontottuk. Túl sokat bocsátunk ki, és még nem csökkentettük le kellően a kibocsátást. Illetve részletesen magyarázzuk, hogy az egyik fizikai ok az, ami a másikat ezen ernyő alatt okozza. De tudjuk valóban az okát?

Én hiszek a globális felmelegedésben, azaz helyesebben a globális éghajlatváltozásban, hiszen van ahol melegebb, van ahol hidegebb, de mindenhol: kibillent, és felborult. Ezt elég nehéz nem észrevenni. Főleg azért, mert sokat utazom, és az elmúlt 10–15 évben a világ minden egyes országában – Európában, Afrikában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában – beszélnek róla. Az emberiség mindenhol ugyanazt tapasztalja: ez nem normális, súlyosan kibillent, és egyszerűen „mindenki” tudja ezt.

A nagyon durvák, mint Trump, tagadják; ő például felmondta a klímaegyezményeket: az USA kiszállt a tudományos belátáson és konszenzuson alapuló nemzetközi erőfeszítésekből és fékekből, mert fékezi a bizniszt. A cél, hogy a milliárdos még az élete hátralevő két évtizedében is billiárdos lehessen. Ez szerintem egy tragédia. Majd nyílt utat adott a további olajmezők lecsapolására az USA-ban, és most ezt akarja folytatni Venezuelában és Kolumbiában, ahol a támogatottjai kerültek hatalomba.

Az őrület határán vagyunk.

Egy 4500 éve élő őslakos kultúra egészen más összefüggést lát az ember és a természet között, mint amit mi megszoktunk.

A KOGI őslakos nép másképp látja, miért történik mindez. Ők a természetet a legmélyebben ismerő, még élő ősnépek közül valók és 4500 éve élnek így töretlenül. A többségük mindennap közösen meditál 4-8 órán át a csendes kunyhójukban. Viszont nem a saját megvilágosodásukért meditálnak, mint a buddhisták vagy a jógik (amit magam is évtizedek óta gyakorlok), hanem kommunikálnak a természettel, akit Anyának neveznek. Bármi felmerül egyéni és közösségi, sőt emberiségi szinten, azt sámánjaik meditációba viszik este, sőt néha 9 napig nem alszanak és nem esznek, és együtt meditálnak a közösségi kunyhóban végig. Az Anyát (La Madre), a Természetet (La Naturaleza) kérdezik meg a válaszokról.

És mindennap van mit kérdezni. Lehet, hogy érdemes meghallgatni őket most?

Biztos vagyok benne, hogy mások is mondanak hasonlót, nem csak ők. Én viszont maximálisan bízom az ősnépben, amely a kultúráját modernizáció- és törésmentesen él, és erre kultúra, közvalóság is van. Most nekik adjunk teret, őket hallgassuk meg. Szerintem sürgősen az ENSZ élére kellene őket ültetni tanácsadóknak, olyan tudósokkal együtt, akik hallgatnak rájuk és együttműködnek.

Nem „tudomány vagy spiritualitás”, hanem ÉS. Ezután az összes ország vezetőjének aszerint kell cselekednie, amit ők kimeditálnak és mondanak. Én ekkor nyugodnék meg.

Lehet, most az jut eszedbe, hogy ez utópia, vagy hogy „távol áll a valóságtól”, vagy hogy naiv vagyok, mert más uralja a világot. Lehet, hogy azt gondolod, hogy ez „bullshit”, „gyermeteg fantázia”, „babona”, vagy hogy tudományosan nem bizonyított tények. Ismerem az ellenhangokat. Annyit kérek: hallgassátok meg most a mondandómat.

A beszélgetés jelentősége és szerepe a kogiknál.

Minden változás ugyanis azzal indul, hogy kimondjuk a dolgokat és elkezdünk róluk beszélni. A kogik is ezt teszik minden este. Összeülnek és kimondják. Jól átbeszélik, sokat beszélgetnek törzsi körben és mindenkit meghallgatnak. Közben sokszor csendben is ülnek együtt. Majd ezután elmennek megmeditálni a dolgokon a megbízott sámánjaik, akiket erre gyerekkoruk óta kiképeztek. Ezután pedig amit hoznak válaszul, aszerint megy tovább az élet.

A kogi mamók szerint a természeti folyamatok mély összeköttetésben állnak a belső folyamatainkkal; nem is tudjuk, hogy mennyire. Ők ezt látják évezredek óta, és gyakorolják napi szinten. Eközben látják, hogy mi elvesztettük ezt a kapcsolatot ezzel a tudással. Ezért minket fiatalabb testvéreknek hívnak. Mindenkit, aki már nem eredeti, élő őslakos, tehát mindenkit, aki kolumbiai, spanyol, amerikai, magyar, német, japán, akárkit.

Miért hívnak minket fiatalabb testvéreknek a kogik?

Miután a spanyolok rájuk támadtak a 16. században, és megöltek sokukat, utána is „fiatalabb testvéreknek” nevezték őket. Amikor a 20. század végén a drogkartellek megöltek közülük őslakosokat, és erőszakkal kényszerítették őket, utána is testvért mondanak rájuk is. Törhetetlen a szeretetük, és az a látás, hogy tudatlanságból cselekszünk, a kapcsolat elvesztéséből és abból, hogy a természetet felül akarjuk írni és kizsákmányolni, okosabbnak lenni.

A kogi mamók szerint a természeti folyamatok jóval részletesebben és pontosabban állnak kapcsolatban a belső folyamatainkkal és a külső viselkedésünkkel, mint ahogy azt eddig akár a tudományos, akár a spirituális körökben hallottam. Az általunk saját magunknak mesélt természetvallási leegyszerűsítésekről nem is beszélve, mint hogy „a vulkán a Föld haragja”, vagy a „sámán esőt csinál”, vagy „a jó termésért rítust végez”. A spirituális nyugati körökben ezt halljuk és meséljük tovább, és a múzeumokban ez van kiírva az őslakos kunyhók mellett. Noha ezek igazak, de nem ilyen elnagyolt és sémás a dolog.

Az őslakosok ennél jóval részletesebben és összetettebben látják, mint amit mi történetileg vagy antropológiailag mondunk az ő hitvilágukról. Mi lenne, ha nem mi akarnánk megmondani, mit gondolnak ők, hanem velük sokat ülnénk, és ők mondanák el, mi van bennük? Lehet meghallgatni; az nem spirituális rekreációs fogyasztási cikk egy jó kávé mellett, hanem tényleges valóság, amin ez az életünk múlhat?

A kogik szerint a földrengések, aszályok, árvizek, erdőtüzek annak az eredményei, hogy valahol, valakik, valamit eltoltak belül is (a gondolatok, és érzelmek szintjén) és kívül is (pl. természeti helyek tönkretétele). Konkrét emberek, konkrét napokon, konkrét történések. Ők idáig bontják le és kianalizálják a helyzeteket meditációban. Viszont nincs hibáztatás és bűnbakképzés. Mindenki testvér. És a dolgunk feltárni, majd kiegyensúlyozni.

Nem mondják rögtön, mitől van. Most sem mondták meg, amikor kérdeztem tőlük, miért volt ez a szörnyű földrengés náluk, 3 napra rá, hogy a szélsőjobbos új elnök hatalomba lépett és háborút indított? Spirituálisan a „vak is látja”, hogy azért, nem? – gondoltam én leegyszerűsítve.

És nem. A válasz ez volt: még nem tudjuk; most sokat kell majd meditációban kielemezniük és megfelelő konkrét kiegyensúlyozó műveleteket végrehajtani. Most valószínűleg sok kogi fog nagyon sokat ülni, tanácskozni, meditálni és kiegyensúlyozó fizetségeket végezni a természetben.

Elviszik meditációba és pontos, konkrét összefüggéseket hoznak válaszul: ki, hol, mit és hogyan kell csinálni a kiegyensúlyozásra.

De van egy olyan érzésem, hogy ők 22 000-en egyedül nem tudják megcsinálni helyettünk a krízisen átvezető közös nagy utat. Hanem mi mind együtt tudjuk.

Mi van tehát, ha nem csak a szén-dioxid-kibocsátás miatt történik mindez, ami most megy? Ha nem csak fizikia oka van, egy lélketlennek mesélt, csak materiális, személytelen univerzumban, ahol a tudós az egyetlen legális magyarázó lény? Mert mi a modern nyugat ebben a hiedelembuborékban trippelünk 100 éve, és úgy megszoktunk, hogy tán már fel sem merül más. Biztos vagyok benne, hogy nagyon is felmerül csendben többmilliárd ember szívterében egy csendes, néma intuíció, a lelkiismereti hang. Ez mind nem miattunk van, úgy lelkileg is? Majd másra figyelünk, ez a hang néma marad, hisz mindenki másfele megy, akkor biztos úgy van, bemondta komoly, és tárgyilagos hangon a híradó, az ENSZ és a tudósaink is. Ez a hang mostantól ne maradjon néma: mondjuk ki, beszéljünk róla.

Mi lenne, ha találnánk a Földön Yoda-mester-szerű bölcseket, akik ki tudják elemezni és megmondani, mi a teendő és egy új szemléletet nyitnánk, a meglévő mellé? Egyszerre lehet igaz a szénmonoxid, a fizikai sík, és kezelendő ott, és egyszerre a lelki, spirituális, az energetikai és a testi-viselkedésesi szint is.

A modernitás a természetet is fogyasztási cikké tette. A w5 árnyéka. Miként tekinthetünk rá másként?

Mindez azzal kezdődik, hogy elkezdjük beengedni és megvizsgálni ezeket a gondolatokat, a gyors lesöprés helyett. Mert ezt tettük, van, ahol 500; van, ahol 1000 éve folyamatosan.

• Először a kolonizáló vallások hallgattatták el az őslakosokat, mondván: ördögi, pogány, le vele!
• Majd a modernitás, mondván, hogy régi gyermeteg babonás hitek csak fantázia.
• Most a posztmodern saját megvilágosodást kereső spirituális nyugatiak is megszállták Balit, az Ayahuasca területeket, az Andokot, „keresem az utam, a megvilágosodásom, a gyógyulásom”. Keresd is, de sajnos ez sokszor nem látott árnyékkal jár a helyi kulturákra nézve.

A turizmus tönkreteszi a természetet és a helyi kultúrákat, tisztelet a kevés kivételnek. A természet egy használati tárgy lett a modernitás szemében: adjon nekem örömöt, töltődést, szórakozást. A „jó hely”-en van valami érdekesség, pár érdekes tájékoztató infótábla, canopy pálya, vagy egy jó kilátó, vizen pedig jetski, paddling, vagy valami.

Hát valamit kell csinálni, nem? A „szar hely„-en nincs semmi, csak fák, erdők, üres természetes partszakasz, minden nélkül. „Unatkozom„. Tudom, hogy sokatok már keresi a természetes helyeket is, mégis vegyük észre magunkban ezt a fogyasztói mindszetet és tudatállapotot. A természet engem szórakoztató tárgy, használati cikk. Rekreálódom épp! Egy hetem van rá! Most akkor viszont kérem a jó ellátást! A természet ezért van. Egy jó hely „megvolt”, „pipa”, oda többet nem megyek, jöhet az újabb hely, amit még nem láttam. Hiszen „I can get no satisfaction” – szól a modernitás w5-ös himnusza, legalábbis not enough, „gonna try, and try, and try and try„.

Mit csinálunk? Fogyasztunk. Erre neveltek minket. Fogyaszt – › kiélvez -› kiürül – › pipa – › eldob, hátrahagy – › következő.

Te éppen hol vagy elégedetlen? Ahol keresed a következőt? Mert amit akartál és megvan az kiürült? – Na lehet, hogy nálad itt ütött be ez a w5 árnyék.

ELFOGYASZTJUK A TERMÉSZETET – kint, a világban
ELFOGYASZTJUK EGYMÁST – bent, a kapcsolatokban

Az őslakosoknál a természet nem tárgy, nem fogyasztási cikk. A kapcsolatok sem. És az őslakos nem egy távoli nép: az a te eredeti lelked. Csak a távoli nép éli még és mutatja, ha esetleg itt már elfelejtettük és nem találjuk.

A természetben nincs „jó hely” és „rossz hely”. A mi őseink is őslakosok voltak, és náluk is így volt. A természet pedig örökké töltődést, örömöt ad; ez nem kérdés, de sokkal mélyebb az eredeti kapcsolat, és ez visszaállítható.

A tudományunk dicső csúcsán tehát most, a 21. század negyedénél a valaha legnagyobb világméretű vészhelyzet van.

Akkor? Szemlélet oké, minden oké? Ideje nyitni? Én még nem tudom, hova halad akár a Föld helyzete, akár ez a gondolat, vagy a kogikkal való ismerkedés. Ez egy nyitott végű történet. De szívből írok, ennyit tudok. És érzékelésből, néma belső hangok kimondásából és megélt találkozásokból, kapcsolatokból, megtapasztalásokból. Ebből mind.

Ezért nem áll most itt egy végkonklúzió. Itt és most ez a bejegyzés gondolati nyitás és a bennem és világban zajló folyamat ezen pontja.