Azonban el kell kerülni egy félreértést. A hétköznapi szóhasználatban az áldozat azt jelentheti, hogy mások akarata miatt lemondunk magunkról. Ettől ha elcsigázottá, megtörté, kiteljesedetlenné, önmagunkkal is harcba szállttá vállunk, akkor az nem áldozat. Az áldozatot az ember önszántából egy belső döntésből hozza és belső erőnövekedést, hitet ad és áttörő megtisztuláshoz vezet, amelyből teremtés keletkezik. A teremtéshez erő kell, nem elég a gondolat. Az erő pedig a komfortzóna kitolásából fakad, a komfortzónán belül nincs erő. Ezért nem vezet a komfortspiritualitás áttörő változáshoz vagy komolyabb alkotáshoz.